A MŰÁRT Vállalat az 1960-as évektől használta a Bajcsy Zsilinszky út 61 szám alatti helyiségeket, amelyeket bérelt a kerületi Tanácstól.
A helyiségekben különböző áruk raktározása történt, mígnem 1986-ban egy ambiciózus fiatalember - aki szakszervezeti vonalon tűnt fel a vállalatnál -, javaslatára a lepukkant raktárhelyiségek átalakításra kerültek és egy kiskereskedelmi üzlet nyitotta meg ajtaját. A megközelítően 1300 négyzetméteres földszint és pince területet kiegészítették egy 700 négyzetméteres emeleti részel, a nagy belmagasságra tekintettel.
Gondoljuk el, 1986-ban mindez 15 millió forintba került, a mai árakon számítva cca. 200 millióba. Szerintem 15 millió forintból meg lehetett volna venni akkoriban annak a romos állapotban lévő helyiségnek a tekintélyes részét, ha nem az egészét. De az akkori vállalatvezetést nem igazán vállalkozói szempontok vezették. Hangsúlyozom, a teljes, a tanácsi tulajdonban lévő helyiségeket is teljesen felújították. Ezért minimum 10 évre bérleti díjmentességet kellett volna kapnia a vállalatnak. A vállalat azonban fizette tovább a bérleti díjat, amelynek összege igazodott az akkoriban kialakított bérleti díjak szintjéhez.
A MŰÁRT Vállalat privatizációja során megalakult a MŰÁRT Rt, amely a könyveiben nyilvántartotta a beépített ingatlanrész értékét, majd mindezt egy 100%-os tulajdonnal létrehozott Kft-be apportálta. Ez lett a MŰÁRT-PRESS Kft. A Kft-nek 1995-ben új tulajdonosa lett, aki új bérleti szerződést kötött az IKV utódjával, a Terézvárosi Vagyonkezelővel (akkoriban TERÉP). A bérleti szerződésben az addigi 160 ezer forint bérleti díja a duplájára, havi 320 ezer forintra emelték, amely összeg évről évre az infláció mértékével emelkedett, azaz értéktartó volt.
Ez ment így hosszú éveken keresztül, míg nem jött az új MSZP-SZDSZ önkormányzati vezetés 2002.-ben, Verók István polgármesterrel. Politikai meggyőződéstől vezérelve természetesen többek között a FIDESZ közeli nagyvállalkozó, Nagy Elek egyik, a VI. kerületben lévő cégét szúrták ki, a MŰÁRT-PRESS Kft-t. Méghozzá az volt a probléma, hogy az új kerületvezetés szerint a bérlő, azaz a MŰÁRT-PRESS Kft kevés bérleti díjat fizet, sőt mi több, az emeleti részért nem is fizet bérleti díjat. Nosza, nekirohantak a cégnek és erőből rá akarták venni mintegy négyszeres bérleti díj megfizetésére, azaz évente ne 6 millió forintot, hanem 24 milliót fizessen. Természetesen ez a különbség bárhol, bárkinél, bármikor kiverte volna a biztosítékot, így Nagy Elek csapata is beintett. Verókék pereltek válaszként. Nem tárgyaltak, nem egyezkedtek, nem próbáltak normális megoldást találni. Pereltek közpénzből. Az előre befizetendő perköltség több millió forint, a pertárgy összegére vonatkozóan. Felbecsülhették volna a MŰÁRT-PRESS Kft anyagi erejét. A vagyonmérleg nyilvános. Rájöhettek volna, hiába nyerik meg a pert, a MŰÁRT-PRESS Kft nem fog, mert nem tud fizetni. A hárommillió forint alaptőkével létrehozott, jobb napokat megélt cég, amelynek 1995-től, mióta a Nagy Elek cégcsoport lett a tulajdonosa éves eredmény kimutatása nulla közeli étékeket produkált. Ettől a cégtől akart a Verók vezette önkormányzat közel 100 milliós fizetést kiperelni. Nonszensz? Igen.
De miért pereltek akkor, ismétlem: erre a céltalan műveletre közpénzeket felhasználva?
Mert ugye nem csak a perköltség volt itt kifizetendő. Külsős ügyvédet fogadtak és nem csak az ügyvédi díjat fizették ki az Ügyvéd úrnak, de a per sikerétől függően sikerdíjat, azaz „per-sikerdíjat” is. Azonban a nyertes per nem valódi siker. A megítélt pénznek meg kell érkeznie a pernyertes bankszámlájára. Ha nem érkezik be, mert a megítélt összeg behajthatatlan, az nem siker, az további költség. De Verókék fizették a magas összegű per-sikerdíjat is. Közpénzből.
Az Ügyvéd úr a zsíros megbízástól megbabonázva nagy igyekezettel dolgozott az ügyön. Hogy, hogy nem, sikerült az első fokú bírót úgy meggyőznie (az Önkormányzattal közösen?), hogy az rövid úton, törvényes és szakszerű indoklást is mellőzve, mindjárt mindenben az Önkormányzat követelését ítélte meg. Ráadásul tette ezt egy olyan igazságügyi szakértő véleményezése alapján, aki furcsa módon az Ügyvéd úr régi cimborája, több külsős munkában üzlettársa volt. Ezek után biztosan nem volt elfogult a Szakértő úr, nyugodtak lehetünk. Ez a nagyra becsült és igazságügyi Szakértő hozta ki a négyszeres bérleti díj jogosságát, amely alapján a bíróság döntött. Hiába kért a MŰÁRT-PRESS Kft egy másik szakértővel történő ellenbizonyítást, azt a bíróság elutasította.
Én ezekben az időkben még nem voltam kapcsolatban a MŰÁRT-PRESS Kft-vel, így a per szereplőit sem ismertem. Évekkel később azonban személyesen is összefutottam ezzel az Ügyvéddel, akit megbíztam egy kisebb feladattal, amitől az Ügyvéd úr kinyílt és mesélt. Építkezett és ezért mellesleg nagyon kellett a pénz. Mivel tanácsot kértem Tőle ingatlanszakértő személyére is, habozás nélkül az igazságügyi Szakértőt ajánlotta, aki elmondása szerint régi-régi ismerőse, barátja és számos munkában dolgoztak együtt az elmúlt 20 év során.
A Szakértő úr mindezt megerősítette a beszélgetéseink során. Így hát a puding próbája az evés, - megbíztam a Szakértő urat is egy kisebb munkával, nevezetesen arra vettem rá, hogy mivel úgyis ismeri a Bajcsy Zsilinszky út 61 alatti üzlethelyiségeket, készítsen nekem egy értékbecslést erről. A Szakértő úr még ügyvéd barátjánál is mohóbbnak bizonyult a munka díjazását illetően, csaknem dupla annyi díjat kért ezért a munkáért, mint például később az EUROIMMO Kft, aki köztudottan Magyarország egyik legnagyobb, legjobb és legismertebb ingatlan értékbecslő vállalkozása.
Azonban a Szakértő úrnak volt egy speciális szolgáltatása, ami hiányzott az EUROIMMO palettájáról: Szakértő úr a munka kezdetén megkérdezte, mennyit akarok kihozni a becslésből… No azért nem a földtől elrugaszkodva, de mégis csak tud egy kis kozmetikázást végezni, mert ugye fő a megrendelő. Már ha ennyit fizet, kapjon is valamit. Csak elgondolom, hogy akkor egy barátnak, illetve a barát által képviselt Önkormányzatnak vajon milyen feltételek mellett vállalhatott Szakértő úr „egy kis kozmetikázást”, ha az idegennek, azaz nekem olyan ajánlatot tett, amit leírtam? És vajon mennyiért vállalta mindezt? Persze ez is közpénzből mehetett.
És visszatérnék itt az előzőekben felvetett kérdéshez: miért perelt az Önkormányzat dacára annak, hogy előre láthatta: per győzelem esetén sem tudja behajtani követelését? Talán csak nem azt remélte, hogy majd a MŰÁRT-PRESS részéről jön egy peren kívüli ajánlat? Sőt, előbbre megyek: mielőtt perelt, nem remélt-e valami „megegyezést” a cég tulajdonosaitól? Na, nem hivatalos megegyezésre gondolok, csak olyan kis magyaros, MSZP-SZDSZ-es mutyira. Miután ezt nem érte el, pert indított azzal, hogy közben is meg lehet egyezni, persze. Mert ha nem így történt, akkor semmi értelme az egész hercehurcának.
A Verók csapat tehát közpénzből fizetett perköltséget, ügyvédi díjat és prémiumot, meg ki tudja még mit (szakértő, bíróság, stb.) egy olyan per kapcsán, amelynek előre lehetett tudni az eredményességét, jobban mondva eredménytelenségét, azaz a megítélt követelés behajthatatlanságát. Csak józan parasztésszel következtethetünk arra, hogy ez nem életszerű, mert azért ott sem ülnek buta emberek, bár… Ezzel ellentétben életszerű és elképzelhető a mutyi fennforgása, de ez jelen pillanatban nem bizonyított feltételezés.
Számos kérdés merül fel ennél az epizódnál, amelynek tisztázásában minden információ jól jön. A rejtvény első része tehát adott.
- • Mi vezette a Terézvárosi Önkormányzatot arra, hogy pert indítson egy legatyásodott cég ellen? Személyes indítékok? Bosszú? Mutyizás reménye?
- • Miért alkalmaz külsős ügyvédet az Önkormányzat, nagy költségen a perhez, és mi a szerepe az igazságügyi szakértőnek a játszmában?
A helyi hatalom választott vezetői visszaélve a választók, a nép bizalmával a fontos közfeladatok helyett a saját vagyonuk gyarapítását szolgáló csalások előkészítésére és közpénzen történő finanszírozásának megoldására fordítják figyelmüket. Felhatalmazást kapnak a néptől a hatalom gyakorlására annak érdekében, hogy a közösség életszínvonalát növeljék, életminőségét javítsák. Azonban e helyett az Őket megválasztók fejére állva, a kapott, sokszor csalással megszerzett hatalmukat saját önös céljaik érdekében használják a nép ellenében és annak kárára.
A hatalom legfelsőbb körei pedig nemcsak hogy elnézik mindezt, de maguk is ugyanezt teszik. Ahogyan egyre feljebb jutunk a hatalom grádicsain, egyre hatalmasabb mértékben vagyunk tanúi a visszaéléseknek. Ez az állam diszfunkciója, szoftverhibája, rákos sejtburjánzása.
A 2008. - 2009. Magyarországán az állam maffiaszervezet formáját ölti és viselkedésében túltesz azon.
