Egy Vesztegetés Története

Több mint egy évet vártam arra a Képviselő Testületi ülésre, amely naprendre tűzi a Bajcsy Zsilinszky út 61 szám alatt található önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan együttes MŰÁRT-PRESS Kft felé történő elidegenítésének kérdését. Erre a Testületi ülésre 2007. június 21-én került sor.

Én a MŰÁRT-PRESS Kft részéről már 2006. februárban felvettem a kapcsolatot a Terézvárosi Önkormányzattal. Ez volt az első találkozásom Verók István polgármesterrel, amelyet Sarkadi Nagy Barna, az APV Rt. Humánpolitikai vezérigazgató helyettese szervezett le. Akkor még fogalmam sem volt Sarkadi és Verók kapcsolatának valóságos tartalmáról. Sarkadi, mint volt osztálytársát és jó barátját mutatta be előttem Verókot.

Verók, miután kifejtette, hogy az önkormányzat az ingatlan értékesítésében érdekelt, Kovács Péterhez, a Terézvárosi vagyonkezelő akkori vezérigazgató helyetteséhez küldött. Azt mondta, hogy Ő lesz az, akivel együtt fogok dolgozni ezen a témán. Megjegyezte, hogy kiváló emberhez küld, mert Kovács Péter az ész a vagyonkezelőnél. Láthatóan, kitapinthatóan Verók és Kovács nagyon jóban voltak. Később ez tisztává is vált: Kovács Péter Verók hűséges embere. Kamikáze strómanja.

Kovács Péterrel elindítottuk a szükséges rutin munkákat: az ingatlan becslését egy „belső cégük”, a később közismertté vált UNIHOUSE Kft. végezte Travnik Zsolt ügyvezető irányításával. Egyébként Travnik úgy járt be Kovács Péterhez, - aki nem sokkal később vezérigazgatója lett a Vagyonkezelőnek -, mintha haza járna. Se bejelentkezés, se kopogás, se elnézéskérés, ha éppen egy tárgyalás folyt. Ebből arra következtettem, Travnik mögött nyilván komoly erők állnak. Mint később kiderült, az UNIHOUSE Kft, annak a Dr. Halmai Katalinnak a családi érdekeltsége, aki a Vagyonkezelő vezető jogi tanácsadója, valamint a XII. kerület MSZP-s önkormányzati képviselője, a közép-maffiózó Hagyó Miklós által vezetett MSZP alapszervezetben Hagyó jobb keze, kedvence. Így már érthető Travnik magatartása, ugye? És ha már itt tartunk, a Terézvárosi Önkormányzat kedvenc értékbecslő listájában had említsem meg az UNIHOUSE mellett a DOLLÁRLAND Kft-t, Sarkadi Nagy Barna üzleti érdekeltségét és az OSSO ART Kft-t, Juhász Károly cégét. Bevillan a háttérmátrix egy-két eleme. A közösség pénzét eltüntető futószalagművek résztvevői. Baráti szálak, családi kapcsolatok.

Visszakanyarodva a Kovács Péterrel elkezdett munkánkra, az értékbecslés és egyéb, az ingatlan eladását előkészítő munkáinkat rövidesen egy polgármesteri direktíva megszakította, amelyet Kovács Péter közölt velem. A Polgármester úr azt üzente, hogy mivel közelednek az önkormányzati választások, leállítjuk az ingatlan értékesítésének előkészítését, mert Verók semmiféle támadási felületet nem akar. Történt ez akkor, amikor a szocik megnyerték az országos választásokat és elindult a készülődés a VI. kerületben is az önkormányzati voksolásokra. Nyilván Verók „felülről” is megkapta ezt a parancsot, amit aztán érvényesített a kerületben. Könnyen el tudom képzelni, és talán nem áll távol az igazságtól, egy olyan, a pártvezetés részéről érkező figyelmeztetés: „gyerekek, most hagyjátok abba a választásokig a lopásokat. Majd ha nyertek, folytatjátok, de addig „stop lop” van.” Persze finomabban, árnyaltabban, úriasabban, stílusosabban. Ahogy kell az urak között.

Az önkormányzati választásokon a VI. kerületben a Verók féle csapat győzött, az emberek többsége az MSZP-SZDSZ-es képviselőket tartotta alkalmasnak az érdekeik képviseletére és érvényesítésére. Így hát valamikor novemberben folytatódtak az ingatlan értékesítés előkészítő munkái. Újabb értékbecslés, újabb Travnik Zsolt sürgölődés, újabb találkozások, megbeszélések Kovács Péterrel. Újabb beadványok.

Folyamatosan kommunikáltam, számtalanszor elmondtam és leírtam, hogy az ingatlant banki kölcsönből veszi meg a MŰÁRT-PRESS. A banki hitelből lesz finanszírozva a bérleti díj elmaradás kifizetése és a vételár átutalása. Mindez egy időben, a banki hitelkeret rendelkezésre állásától kezdődően történhet meg. Amennyiben lett volna pénze a MŰÁRT-PRESS Kft-nek, akkor már rég előjött volna azzal, hogy kifizeti a bérleti díj elmaradást és ennél fogva jobb piaci alkukat tudott volna elérni a vételárra. Azonban nem volt pénze, így banki hitelhez kellett folyamodnia. A banki hitelben az önerő éppen az emeleti rész értéke volt, amit először az MKB és később az MFB Invest is elfogadott. Kovács Péter is többször beszámolt szóban és írásban arról a tényről, hogy a MŰÁRT-PRESS egy összegben, banki hitel felhasználásával fizeti ki a bérleti díj elmaradást és az ingatlan vételárát. Az is a döntéshozók tudomására lett hozva megannyi alkalommal, hogy a bank már meglévő adásvételi szerződés alapján bírálja el a hitelt. Azaz ahhoz, hogy egyáltalán legyen pénze a MŰÁRT-PRESS kft-nek, hogy megkapja a hitelt, adásvételi szerződés kell. Az adásvételi szerződés megfogalmazásához pedig Testületi határozat kell. A banknak pedig a hitelfolyósításig legalább két-három hónapra van szüksége az adásvételi szerződés beadásától számítva. Ez a folyamat tiszta, nem különösen bonyolult, logikus, szóval könnyű megérteni.

Nos. Ezek után finoman szólva meglepő volt a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság azon előterjesztése, amit egyébként a Testület egy-az egyben el is fogadott: a MŰÁRT-PRESS Kft fizesse ki előbb a bérleti díj elmaradás százmilliós összegét a határozat kézhezvételét követő egy hónapon belül, majd ezek után megvásárolhatja az ingatlant. Azaz banki út ide-oda, hitelfelvétel szabályai sem számítanak, a MŰÁRT-PRESS most teremtsen elő a semmiből százmillió körüli összeget, majd jöhet az adásvételi szerződés. De ez utóbbira vonatkozóan semmiféle határidő, vagy garancia nem fogalmazódott meg. Sok szempontból hibás, számunkra teljesíthetetlen feltételeket tartalmazó határozat született tehát. De Ők éppen ezt akarták. A MŰÁRT-PRESS Kft számára teljesíthetetlen feltételekhez kötni a tranzakciót.

Jelen voltam a 2007. június 21-i Testületi ülésen. A MŰÁRT-ra vonatkozó határozatot az MSZP-SZDSZ többség megszavazta. A határozat megszavazása utáni szünetben Kovács, aki szintén jelen volt, legyintve azt mondta nekem, mindez csak formaság, nem kell vele törődni.

Kovács kijelentését igazolta az ezt követő gyakorlat. Mintha nem is lett volna az említett határozat (egészen pontosan két határozat, ahol az első meghatározta a díjhátralék 1 hónapon belüli kifizetését, a második pedig az első teljesítése esetére előírja –határidő és egyéb kötelezettség nélkül – az ingatlan értékesíthetőségét, mint lehetőséget), néhány napon belül megfogalmazódott az adásvételi előszerződés. Ez az okirat már a díjhátralék és a vételár egyszerre történő megfizetését írja elő. Ekként fogalmaz: „Vevő kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben az Eladó a késedelmi kamatokat elengedi és az …(az ingatlanok helyrajzi szám szerinti részletezése következik – szerk.) ingatlanokat részére eladja, úgy a vételár kiegyenlítésével egyidejűleg az eddig fennálló bérleti díj hátralékát az Eladónak megfizeti.” EGYIDEJŰLEG! És az adásvételi szerződés megfogalmazása után! Mégpedig megfelelő idővel azután, ami elég a banki ügyintézéshez.

Akkor most mi történt? Kapkodhatja a fejét az olvasó, ahogyan én is tettem. Akkor most van Testületi Határozat vagy nincs, egyáltalán van érdemleges Testület? Vagy bármilyen határozatot hozhat, azt az Önkormányzat bizonyos vezetői felülírhatják? Mert az ugye teljesen nyilvánvaló, bárki bármi ellentéteset is mond (hazudik) erről: a vagyonkezelő Kovács Péter vezére nem bírálhatja felül a Testület határozatát. Nem is tette, nyilvánvalóan a Polgármestertől kapott erre utasítást. Illetve valószínűleg ezt már jó előre átbeszélték. Erre utalt Kovács a Testületi ülés szünetében, amikor azt mondta nekem, hogy nem kell komolyan venni a meghozott határozatot… Egyébként dr. Halmai Katalin (egy másik epizódban bővebben kitárgyalva), a szerződéseket ellenjegyző jogi főtanácsadó is kibökte: a Polgármester utasításai szerint készülhettek el a szerződések, amelyekben semmibe vették a testületi határozatokat.

A korrupciót előkészítő állapot megteremtésének receptje most már tejesen világos:
• 1. Hozass a Testülettel egy olyan határozatot, amely biztosan teljesíthetetlen az áldozat számára az adott szituációban.
• 2. Vedd figyelmen kívül ezt a határozatot a végrehajtás során. A megzsarolni szándékozott kuncsaft még hálás is lesz, hogy az idétlen határozat ellenére Te milyen rugalmas vagy.
• 3. Amennyiben a kuncsaft nem fizeti ki a vesztegetési pénzt, akkor tagad meg tőle a végrehajtást, arra hivatkozva, hogy véletlen elnézés folytán nem vettétek figyelembe a Testület határozatát és most a törvényességet visszaállítjátok. Emellett használj strómant, akire rákenheted a hibákat és Ő ezt felvállalja, hiszen ezért is fizeted (közpénzből).
• 4. Ha netán a kuncsaft reklamál, ne adj’ Isten, feljelent, megvédheted magad, hogy létre sem jöhetett volna az üzlet, hiszen ellentmond a Testület határozatának.

Ez történt Terézvárosban. Követték a fenti receptet a Bajcsy Zsilinszky út 61 szám alatti ingatlanok ügyében, ahol 18 millió forintnyi vesztegetési pénzt követeltek a MŰÁRT-PRESS Kft tulajdonosától. Szegény Kovács Péter nem tudni, miért vitte vásárra a bőrét… Vajon tudatában volt-e? Biztosan. Akkor pedig milyen csontváz van az Ő szekrényében, amivel a Verókék el tudták érni, hogy belemenjen ilyen játékokba, hogy kiszolgáltassa magát? Vezérigazgatóvá emelése? Festészetének a támogatása? Kölcsön? Mindez együtt? Más dolgok is? Jó lenne tudni. Jó lenne, ha Kovács, vagy Halmai, vagy közelükben lévő emberek legalább egyike elmondaná végre az igazat…

Mind a rendőrség, mind a nyomozó ügyészségek könnyedén feltárhatták és leleplezhették volna ezeket a visszásságokat. De nem akartak látni. Nem derült fény, nem történt megvilágosodás a bűnüldözés számára ebben a csiki-csuki históriában sem.

A nagy kérdés az, hogy egy intelligens ember miért viszi a vásárra a bőrét? Miért vállalja fel a maffiavezetők bűnét? Miért tölti be a stróman szerepét?

Csupán a pénz?

Vagy jogrendszerünk (jogrendszertelenségünk, jogtákolmányunk) hibái vezetik ide? Netán pragmatikusság, látva az önkormányzati „erős emberek” hatalmát és kapcsolatrendszerét? Szerintem mindegyik. E körülmények együttes hatása érvényesül Kovács Péter viselkedésében.

Márpedig erős hatásoknak kell érvényesülnie, hogy Kovács Péter legyőzze a benne meglévő tisztességes, családját szerető, érzékeny művészembert. Ugyanakkor Kovács Péternek lehet egy nagy titka, amelyet tudtak és kihasználtak gazdái. Nem tudom kiverni a fejemből azt az epizódot, amelynek talán nincs, talán nagy jelentősége van, és talán itt húzódik meg a titok.

Még ismeretségünk kezdetén, amikor Péter még nem volt vezérigazgató, a Vagyonkezelőnél egy továbbképzést vagy valami ilyesmit rendeztek. Jó néhány dolgozó, vezetők, beosztottak vegyesen részt vettek ezen a valahol vidéken megtartott néhány napos rendezvényen. Köztük Kovács Péter is. Valahogy úgy történt, hogy egy lényeges dolgot kellett volna Vele egyeztetni, de én nem tudtam, hogy elment erre a rendezvényre, azt hittem, a hivatalában dolgozik. Mikor megcsörgettem a telefonon, bejelentkezett. De valami nagyon furcsa hangon. Amint elkezdtem a mondandómat, ami – jól emlékszem, mert bennem maradt ez a jelenet – úgy kezdődött, hogy a „polgármester úrral megbeszéltek értelmében…”, Kovács elkezdett éktelenül röhögni a telefonba, de olyan idétlenül. Szó szerint röhögött. Mint aki teljesen részeg. Majd ezek után megszakadt a vonal. Újra csörgettem. A telefont már nem Kovács, hanem egy hölgy vette fel és azt mondta, hogy Kovács úr most nem elérhető, próbálkozzak majd holnap.

Szóval mi is nagyokat buliztunk a cégkirándulásokon, de azért nagyjából tudtuk meddig lehet menni. Nekem határozottan úgy tűnt, hogy Kovács totál káros volt aznap, amikor felhívtam. És mint a csont részegek, Ő sem tudta kontrollálni a viselkedését. Azt már csak Ő tudná megmondani (de lehet, hogy Ő sem), hogy a polgármester szó említése, vagy a polgármesterrel megbeszéltek kijelentés hozta ki belőle az éktelen röhögést. Nekem az érzésem az, hogy Péternek nem én voltam az első ügyfele, akit Verókék kijelöltek számára, és mint újabb áldozaton, annak látszólagos naivitásán mulatott olyan istentelenül.

Hogy nem én voltam az egyetlen ügyfél, azt Kovács nagyon érthetően tudomásomra hozta néhány hónappal később. Egy beszélgetésen – hogy lássa, mennyire foglalkoztat a dolog gyakorlati kivitelezése -, felvetettem, hogy valami megoldást kellene találni a 18 millió forint átadására. Kellene egy stróman cég például, aki tanácsadást vagy valamilyen szolgáltatást be tud számlázni, javasoltam. Kovács szokásos módon széttárta a kezét: ez nem az Ő feladatuk, ezt nekem kell megoldanom jelezte. De azért még hozzátette: „Az eddigi vállalkozóknak ezzel még nem volt problémájuk”.

Kovács Péter festett. Ahogy én meg tudom ítélni, lelkes műkedvelő volt. De ebben is segített neki a nagylelkű önkormányzat. Például volt alkalmam részt venni egy Kovács Péter tárlaton, amelyen Verók István mondott köszöntő beszédet. A szűkös helyiségek, ahol Péter közel 100 festményét kiállították, zsúfolva volt Önkormányzati és vagyonkezelős emberekkel. Látni kellett volna mindenkinek. Önkormányzati vezetők, szoclib képviselők és sleppjük, külsős dörgölődző hívek vették körül Kovácsot, de leginkább Verókot. Illetve Kékesit. Aztán a polgármester egy hosszú, megható beszédet mondott. Kiemelte Kovács Péter emberi erényeit, szakmai tudását és azt, hogy mindemellett egy kiváló művészt köszönthet Kovács Péterben, aki a magánéletben barátja. Érzékletesen kiemelte, hogy több közös vonásuk is van Péterrel. A kerület szeretetén túl a művészetek iránti elkötelezettség, hiszen maga a szónok polgármester is fest szabad idejében. Minden csöpögött a sziruptól. Azt azonban le lehetett szűrni mindebből, hogy Kovácsot komoly szálak fűzték barátjához, főnökéhez és gazdájához, Verók Istvánhoz. Nem bírtam sokáig. Gratuláltam Péternek és a megnyitó után nem sokkal távoztam. A kiállítás alagsori szinten zajlott, egy előtéren keresztül lépcsőn lehetett ide lejutni. Távozáskor, ahogy felértem a lépcsőn, észrevettem, hogy az előtér egyik elkülönített részén, ahol kanapék és dohányzóasztalok voltak, Verók és a díszes kerületi MSZP képviselői vezérkar elzárkózva a többiektől, nagyurasan éppen megtárgyaltak valamit.

Kovács Péter aztán rövidesen vezérigazgató lett. Jóval nagyobb szobába költözhetett és közvetlenül a Polgármesterrel volt kapcsolatban, amit új munkaköre jobban indokolttá is tett az előzőtől. Azonban nem szállt fejébe a dicsőség. Ember tudott maradni. És hűséges stróman.

Pétert leginkább üzenetvivőnek- és hozónak ismertem meg. Volt ugyan néha hébe-hóba véleménynyilvánítása, de csak kisebb, lehetőleg nem a belső dolgokat érintő témákban. Önkormányzati dolgokkal kapcsolatban ma is fülemben hallom szavait: „a döntéshozók véleménye szerint”, vagy „az a döntéshozók álláspontja ebben, hogy…” Soha nem mondta el, mi az Ő egyéni véleménye. Nem is tehette. Végletekig hűséges önkormányzati katona volt. Lojális a gazdáihoz. Leginkább egy kiemelt gazdához: Verók István polgármesterhez. Ezt csak a bolond nem vette észre.

Ha valami sürgősen eldöntendő dolog jelentkezett munkánk során, ott helyben felhívta a polgármestert. Mégpedig a polgármester bizalmas vonalán. Mert volt egy mobil szám, amit Verók a nem csókosoknak adott, mintha nagy kegyet gyakorolna velük, hogy még a mobil számát is odaadja. Aztán az így megtisztelt ügyfél nagyot koppant, mert ez a mobil általában a titkárnőknél csörgött. De volt egy titkos száma is Veróknak, amelynek hívószámát csak a bizalmas emberek kapták. Az itt jövő hívásokat személyesen maga Verók István vette fel. Kovács is ezen a számon hívta mindig nagyhatalmú gazdáját. Verók kézi vezérléssel üzemeltette Kovács Péter vezérigazgatót.

Amikor az ügy bonyolódni kezdett, Kovács mintha megnyílt volna. De ez csak a látszat volt. Valamilyen okból Bajor felé igyekezett nyomni a felelősséget. Követte gazdája koncepcióját. Bajor valószínűleg szálka volt a szocik szemében. Lehetséges, hogy kihagyta Őket valamelyik buliból. Lehet, hogy éppen a Bajcsy 61 alatti MŰÁRT üzletek a LIDL-nek történő árverezése témájában. Ezt lenne főnyeremény felderíteni! Itt jegyzem meg: számítok minden becsületes önkormányzati, vagyonkezelős dolgozóra a felderítésben! Lehet név nélkül is. A közösségnek tesznek jót ezek a feltáró információk. Hogy végre rend legyen itthon. Ahhoz járulnak hozzá a leleplezők, informátorok.

A végleges adásvételi aláírása utáni időkben, - de főleg miután Juhásszal kezdtem tárgyalni és a 18 millió újbóli beígérése után az önkormányzati vezetők újra kilátásba helyezték az üzlethelyiségek MŰÁRT-nak történő eladását -, Kovács Péter már félt. Többször is bizonygatta előttem, hogy Ő mindig is támogatta a törekvéseimet, de hát nem Ő hozza a döntéseket. Szó szerint kért arra, ha bármi történik, az Ő nevét hagyjam ki belőle. Megérezte a közeli jövendőt?

Elmondta, hogy benne már nem bíznak, mivel elpuskázta a dolgokat. Itt az előszerződés anomáliáira gondolt, amiért kénytelenek voltak a végleges szerződést aláírni, és feltételezem, amiért az MKB-t is be kellett venni a konspirációba. Ha így volt, biztosan viszontszívességbe, illetve komoly pénzbe kerülhetett. Kovács szeretett volna ekkor már kibújni a történetből. De nem tehette. Gazdái rá építették fel a cselszövés rablólovag várát.

Aztán rövidesen Őt kapták el. Rettenetes lehetett a rajtaütésszerű, hirtelen letartóztatás. Egy igazgatósági megbeszélésről vitték el. Reggel még mit sem sejthetett. Még biztosan tervezett estére, amikor hazaér. Kovács Péter nem tért haza aznap este.

De gazdái a hóna alá nyúltak. Két nap múlva, az első sokkot követően elintézték, hogy hazamehessen. Az elsőfokú bíróság nem látta aggályosnak a szökést, elrejtőzést. Nem látta továbbá veszélyét az összebeszélésnek, a nyomozás meghiúsulásának a bűntársak titkos megegyezése útján. Ha egy bíróság ennyire laikus, ki kell cserélni minden érintett tagját, legelsősorban a vezetőjét. Ha pedig nem naivitás volt az ítélet oka, hanem korrupció, a vádlottak padjára kell küldeni a bírót és a vezetőt is!

Kovács közel két hétig élvezte a visszakapott szabadságot, majd a másodfok elrendelte az előzetes letartóztatását, mert az összebeszélés veszélyét látta. Későn. Kovács négy hónapig volt előzetesben. Ez idő alatt sem, és a későbbiekben sem tett megbízóira nézve leleplező vallomást. Már tudta, mit kell tennie. Megtörténhetett az alku a háttérben, az alatt a két hét alatt.

Mi lehet az, ami egy művelt embert arra sarkall, hogy magára vállalja a tett elkövetését? – térhetünk vissza a talányos kérdésre. A választ nekünk kellene kideríteni.

Láthattuk, hogyan hátráltatja, hogyan akadályozza meg az állam, a nyomozó szervek, az „igazságszolgáltatás” a politikus csúcsbűnözők lebukását. Látjuk a módszert, hogyan viszi el a stróman a balhét. Nem egyedülálló eset, hanem sablon. Párt GPS. Zuschlag, Balogh Zsolt, majd Hagyó, Gergényi, Princz, Kulcsár Attila, Mesterházy Ernő, stb.

Mindig kell valamely szinten egy magát beáldozni kényszerülő bűnbak, ha arra kerül a sor, hogy a felette lévő szintek ne bukjanak. Az ügyészségek, de főleg a bíróságok pedig asszisztálnak ehhez a parasztvakításhoz. Ezen intézmények meghatározó emberei is a post feudális mátrix-piramis tagjai.

Az 1986. április 7.-én aláírt stencilezett formanyomtatványra kivitelezett Bérbeadói Hozzájárulás 24. pontja így szól: „A beépített szerkezetek bérbeadó tulajdonába kerülnek.” Nos, ez a pont át van húzva minden fellelhető eredeti dokumentumon. Ami azt jelenti ugye, hogy a beépített szerkezetek nem kerülnek a bérbeadó tulajdonába. Azaz a beépített első emeleti rész a bérlő tulajdona marad. Az IKV, majd a Vagyonkezelő a létesítést követően nem is számlázott bérleti díjat, sem használati díjat az emeleti rész után, hiszen nem a tulajdona volt.

Továbbá a Műszaki Árukat Értékesítő Vállalat, a MŰÁRT privatizációja során megalakult MŰÁRT Rt. az emeleti részt saját könyveiben nyilvántartotta. Az Önkormányzatnál nem szerepelt ilyen vagyon a nyilvántartásukban. Márpedig az állami vagyon felügyelete megoldott volt már ekkor, tehát nem fordulhatott elő az állami vagyon privatizációja során, hogy egy megalakuló részvénytársaság önkényesen nyilvántartson a könyveiben olyan vagyont, amely nem is a tulajdona. Sok minden más előfordulhatott, de ez nem. Illetve, az sem fordulhatott elő, hogy az újonnan kialakuló önkormányzati gazdálkodás hiányos vagyonnyilvántartással rendelkezzen. A nyiladozó pénz- és vagyon centrikus világban minden számított, aminek értéke van. Nincs ezzel semmi baj. A baj mással van.

A VI. kerületi Önkormányzat és ennek vagyonkezelője nyilván tisztában volt az emeleti rész ilyetén állásával, ezért a későbbiekben a MŰÁRT-PRESS Kft-vel megkötött adásvételi előszerződésben, majd az adásvételi szerződésben az emeleti részt kvázi közvetlenül a MŰÁRT-PRESS Kft tulajdonának ismeri el. Nézzük meg közelebbről ezt a tényt.

Mindkét szerződésben, amelyet a Vagyonkezelő jogásza állított össze, az adásvétel tárgyát képező ingatlanok felsorolásánál megtalálható a földszint és pince részek telekkönyvi helyrajzi számainak felsorolása, majd az emeletre vonatkozóan a következő szöveg: „A vételár alapjául szolgáló forgalmi érték meghatározása a jelenlegi állapotot tükrözi, azonban Eladó nem vette figyelembe a Vevő által saját költségén kialakított galéria értékét.”

Vajon miért nem vette figyelembe? Nagylelkűségből? Ez volt a kenőpénz meghatározásának alapja? Kedvezmény az adásvétel gyorsítása céljából? Egyik feltételezés sem állja meg a helyét.

Az Önkormányzat nem volt nagylelkű. De ha belegondolunk, nem is lehetett volna saját vagyonnal. A közösség tulajdonát kezelő, a közösség által megválasztott képviseleti, kerületi kormányzati szervezet választott képviselői csak úgy, saját szakállukra nem ajándékozhatták el a közösség tulajdonát. Kiváltképpen nagy értékű ingatlan részt. Túl feltűnő, nagy buktára lehetőséget adó akció lett volna. Hiszen már ekkor tudtuk az EUROIMMO értékbecsléséből is, hogy a galéria több mint 100 millió forintot ér. Ezt alátámasztotta a Vagyonkezelő saját értékbecslése is. A döntéshozóknak el kell tudniuk számolni a közösség vagyonával. Nem lehet azt mondaniuk, hogy nagylelkűek voltunk egy vevőhöz és fizetség nélkül odaadtunk neki több mint 100 millió forintot érő közvagyont. Mindennek büntetőjogi felelőssége van. Ha ezt meg lehetne tenni, akkor értékhatártól függetlenül akár egy 10 milliárdos ingatlant is el lehet ajándékozni, mondjuk egy „csókosnak”. Majd Ő meghálálja. Bár folytak ilyen dolgok az Országban bőven, de kijelenthetjük: ez köztörvényes bűnözés. Hiszen ekkor a választott döntéshozók mások vagyonát, a közvagyont, sajátjukként kezelik. Ez pedig minimum, sikkasztás. Beláthatjuk tehát, az Önkormányzat jogilag van annyira felkészült, hogy ebbe az utcába nem fut bele. Hacsak nem olyan ingatlanról van szó, amelynek ingyen átadását megtámadók felé el lehet mondani, hogy azért írtuk alá ezt a szerződést, mert az emeleti rész nem az Önkormányzat tulajdona. És ezt be is tudják bizonyítani!

Ugyancsak büntettet követtek volna el saját tulajdonnak kenőpénz ellenében történő ingyenes átadásával. Minderre az előző gondolatmenet szintén helytálló. Közvagyont nem kezelhet senki sajátjaként, azzal értékhatártól függetlenül a jó gazda gondosságával kell eljárni és el kell számolni. Másrészt, ha tegyük fel, ez lett volna a kenőpénz alapja, akkor a 18 millió forint helyett feltételezhetően többet kért volna a stróman Kovács Péter, a gazdái megbízásából. „Neked adok egy több mint százmilliós ingatlant, legyen fele-fele az üzlet alapja”. Mondjuk, ezt a gyakorlatot könnyebb elképzelni ilyen esetben a minden hájjal megkent, ismerten pénzéhes vezetők részéről.

A hivatali visszaéléssel meggyanúsított Dr. Halmai Katalin azt találta mondani az emeleti rész tulajdonának vitájával foglalkozó bírósági tárgyaláson, hogy azért adta a Vagyonkezelő ingyen az emeleti részt, mert az adásvételt kívánta meggyorsítani. Na, mármost, amennyiben ez megvan jegyzőkönyvben is, akkor a fentebbi okok alapján azonnal büntetőjogi feljelentést tehetek ismeretlen tettes ellen, sikkasztás büntettében. Másrészt, ha meggyorsítani szándékoztak volna ilyen úton az adásvételt, miért nem engedték el a bérleti díj hátralékot, amelynek összege kisebb volt, mint az emeleti rész értéke. Nem beszélve arról, hogy, - mint azt már bemutattam -, a bérleti díj hátralékot, erősen kétes igazságügyi szakértői véleményezés alapján ítélte meg kétes körülmények között a bíróság. Viszont az nem ingatlanvagyon. Itt lehetett volna arra hivatkozni, hogy eltekint az Önkormányzat az ítélettől, mert azt kivitelezhetetlennek tartja. De nem ezt tették. Nyilvánvalóan azért, mert annak indoklása, hogy az emeleti rész nem önkormányzati tulajdon, könnyebbnek bizonyult, mint az ítéletben meghatározott bérleti díjhátralék elengedésének egy esetleges későbbi indoklása.

Egyébként a meggyanúsított Halmai Katika fentebbi kijelentését a Bírónő szemrebbenés nélkül tudomásul vette. Ugyanez a Halmai Katika, - aki egyébként a XII. kerületben a maffiózó Hagyó Miklós jobb keze, pártfogoltja volt -, amikor a Vagyonkezelő Igazgatósági megbeszélésén megkérdezték tőle, hogyan ellenjegyezhette az adásvételi szerződést a MŰÁRT-PRESS Kft-vel, amikor az a képviselő testületi döntéssel ellentétes szöveget tartalmazott, - nos, Katika kijelentette: „a Polgármester adott rá utasítást”. Szerintem Katika a MŰÁRT-PRESS ügyben mindent, vagy csaknem mindent tud, ami a háttérben történt. Még az is lehet, hogy éppen Ő volt az információs összekötő a Hagyó féle vezetéssel. Ennek jó lenne mögé látni.

Mindenesetre Katika rendkívül fájlalta mindazt, ami Kovács Péterrel történt. Ezt kifejtette nekem is. Talán megszólalt belül a lelkiismeret? Nagyon haragudott rám a történtekét. Nagyon szerette és becsülte Pétert - mondta. De annyira már nem, hogy elmondja a hatóságnak, mi is folyt ott valójában ebben az ügyben. És esetleg más ügyekben, amiről valószínűleg, szintén beavatottként tudott. A vagyonkezelőnek értékbecslést végző cégnek is Katikához közeli tulajdonosai voltak. Mondjuk a férje alapította. Majd annak a halála után a volt férj testvére, a sógor vette át. Feltételezhető, hogy a teljes ügy egyik kulcsfigurája, ismerője Halmai Katalin. Feltételezhető, hogy Ő sok mindent tudna mondani a VI. kerületi Önkormányzat viselt dolgairól, azok hátteréről.

Kovács Péter, a Terézvárosi vagyonkezelő vezérigazgatója 2007. május 9-én a MŰÁRT-PRESS Kft felé történő értékesítés témában előterjesztést írt Verók István polgármesternek. Tárgy: előterjesztés a Bp. VI., Bajcsy Zs. út 61. MŰÁRT-Press Kft. bérleti díj tartozás rendezésére és a helyiségek elidegenítésére. Ebben az előterjesztésben fehéren-feketével a következő áll: „Az egyeztetések és a tárgyalások során derült ki, hogy a bérlő által ténylegesen használt terület majdnem kétszerese a szerződésben szereplő területek. Ennek egyik oka a helyiségek teljes átalakítása és galériával történő beépítése…”

Na, most, ugyanakkor 2002.-ben a Vagyonkezelő pert indított a galériára vonatkozó használati díj megállapítása ügyében. Akkor most tudtak-e a galériáról vagy nem? Persze, hogy tudtak. Azonban sehol az önkormányzati nyilvántartásban ez nem volt meg, nem volt a vagyonnyilvántartásban feltüntetve. Mivel nem volt önkormányzati vagyon. Bármilyen nehézségek is voltak az átmenet időszakában, azért ekkora tévedéseket a felügyeleti szervek nem hitelesítettek. Ugyanakkor a MŰÁRT nyilvántartásban meg megvolt. A 2002.-es per előkészületekor vájtszemű önkormányzati jogászkodók kiszúrták, hogy a teljes felújítás és emelet beépítés ügye anno nem lett precízen lepapírozva és telekkönyvezve. Erre alapozták a galéria elorozásának tervét. Kovács pedig ebben az előterjesztésben, - amely a Polgármesternek a Testület előtti előterjesztését, majd a Testület általi határozatba vételét volt hivatott megalapozni -, mintegy elsimítani igyekszik a fenti ellentmondást azzal, hogy tulajdonképpen most fedeztük fel, hogy van galéria is.

A másik lényeges mondatrész Kovács előterjesztésében, hogy a „…helyiség teljes átalakítása…” szövegrész szerepel ebben az anyagban. Azaz itt precízen megfogalmazódik, hogy a MŰÁRT nem csak az emeletet építette be az ingatlanba, hanem a teljes ingatlant átépítette, modernizálta, mondhatnánk bérelhetővé tette. Ugyanakkor nagyvonalú volt az IKV-val: mindezek ellenére piaci értéken meghatározott bérleti díjat fizetett (és nem „lelakta” a beépítés költségeit) a jövőben, amelynek nagysága évről évre növekedett az infláció ütemében, azaz értéktartó volt. Kovács azt írja a Polgármesternek: „… az IKV hozzájárulását adta a munkákhoz, de sem költségtérítést, sem bérbeszámítást nem adott.” Kicsit lejjebb: „… a bérlő a beruházást saját költségén, bérbeszámítás nélkül valósította meg.”

A - „kinek a tulajdona a beépített emeleti rész?” - kérdésre a fentiek alapján mindenki adja meg magának a választ. Nyomozásunk szempontjából fontos volt részleteket megtudnunk erről a témáról. A későbbiekben terítékre kerülő tisztázatlan, kérdéses pontokban való eligazodást mindenképpen segíti az, ha megtaláljuk a választ e fontos alapkérdésre.

Ha pedig további részleteket tudunk felderíteni az olvasók segítségével, jelen témánkkal kapcsolatban, az szintén sokat segíthet.

A MŰÁRT Vállalat az 1960-as évektől használta a Bajcsy Zsilinszky út 61 szám alatti helyiségeket, amelyeket bérelt a kerületi Tanácstól.

A helyiségekben különböző áruk raktározása történt, mígnem 1986-ban egy ambiciózus fiatalember - aki szakszervezeti vonalon tűnt fel a vállalatnál -, javaslatára a lepukkant raktárhelyiségek átalakításra kerültek és egy kiskereskedelmi üzlet nyitotta meg ajtaját. A megközelítően 1300 négyzetméteres földszint és pince területet kiegészítették egy 700 négyzetméteres emeleti részel, a nagy belmagasságra tekintettel.

Gondoljuk el, 1986-ban mindez 15 millió forintba került, a mai árakon számítva cca. 200 millióba. Szerintem 15 millió forintból meg lehetett volna venni akkoriban annak a romos állapotban lévő helyiségnek a tekintélyes részét, ha nem az egészét. De az akkori vállalatvezetést nem igazán vállalkozói szempontok vezették. Hangsúlyozom, a teljes, a tanácsi tulajdonban lévő helyiségeket is teljesen felújították. Ezért minimum 10 évre bérleti díjmentességet kellett volna kapnia a vállalatnak. A vállalat azonban fizette tovább a bérleti díjat, amelynek összege igazodott az akkoriban kialakított bérleti díjak szintjéhez.

A MŰÁRT Vállalat privatizációja során megalakult a MŰÁRT Rt, amely a könyveiben nyilvántartotta a beépített ingatlanrész értékét, majd mindezt egy 100%-os tulajdonnal létrehozott Kft-be apportálta. Ez lett a MŰÁRT-PRESS Kft. A Kft-nek 1995-ben új tulajdonosa lett, aki új bérleti szerződést kötött az IKV utódjával, a Terézvárosi Vagyonkezelővel (akkoriban TERÉP). A bérleti szerződésben az addigi 160 ezer forint bérleti díja a duplájára, havi 320 ezer forintra emelték, amely összeg évről évre az infláció mértékével emelkedett, azaz értéktartó volt.

Ez ment így hosszú éveken keresztül, míg nem jött az új MSZP-SZDSZ önkormányzati vezetés 2002.-ben, Verók István polgármesterrel. Politikai meggyőződéstől vezérelve természetesen többek között a FIDESZ közeli nagyvállalkozó, Nagy Elek egyik, a VI. kerületben lévő cégét szúrták ki, a MŰÁRT-PRESS Kft-t. Méghozzá az volt a probléma, hogy az új kerületvezetés szerint a bérlő, azaz a MŰÁRT-PRESS Kft kevés bérleti díjat fizet, sőt mi több, az emeleti részért nem is fizet bérleti díjat. Nosza, nekirohantak a cégnek és erőből rá akarták venni mintegy négyszeres bérleti díj megfizetésére, azaz évente ne 6 millió forintot, hanem 24 milliót fizessen. Természetesen ez a különbség bárhol, bárkinél, bármikor kiverte volna a biztosítékot, így Nagy Elek csapata is beintett. Verókék pereltek válaszként. Nem tárgyaltak, nem egyezkedtek, nem próbáltak normális megoldást találni. Pereltek közpénzből. Az előre befizetendő perköltség több millió forint, a pertárgy összegére vonatkozóan. Felbecsülhették volna a MŰÁRT-PRESS Kft anyagi erejét. A vagyonmérleg nyilvános. Rájöhettek volna, hiába nyerik meg a pert, a MŰÁRT-PRESS Kft nem fog, mert nem tud fizetni. A hárommillió forint alaptőkével létrehozott, jobb napokat megélt cég, amelynek 1995-től, mióta a Nagy Elek cégcsoport lett a tulajdonosa éves eredmény kimutatása nulla közeli étékeket produkált. Ettől a cégtől akart a Verók vezette önkormányzat közel 100 milliós fizetést kiperelni. Nonszensz? Igen.

De miért pereltek akkor, ismétlem: erre a céltalan műveletre közpénzeket felhasználva?

Mert ugye nem csak a perköltség volt itt kifizetendő. Külsős ügyvédet fogadtak és nem csak az ügyvédi díjat fizették ki az Ügyvéd úrnak, de a per sikerétől függően sikerdíjat, azaz „per-sikerdíjat” is. Azonban a nyertes per nem valódi siker. A megítélt pénznek meg kell érkeznie a pernyertes bankszámlájára. Ha nem érkezik be, mert a megítélt összeg behajthatatlan, az nem siker, az további költség. De Verókék fizették a magas összegű per-sikerdíjat is. Közpénzből.

Az Ügyvéd úr a zsíros megbízástól megbabonázva nagy igyekezettel dolgozott az ügyön. Hogy, hogy nem, sikerült az első fokú bírót úgy meggyőznie (az Önkormányzattal közösen?), hogy az rövid úton, törvényes és szakszerű indoklást is mellőzve, mindjárt mindenben az Önkormányzat követelését ítélte meg. Ráadásul tette ezt egy olyan igazságügyi szakértő véleményezése alapján, aki furcsa módon az Ügyvéd úr régi cimborája, több külsős munkában üzlettársa volt. Ezek után biztosan nem volt elfogult a Szakértő úr, nyugodtak lehetünk. Ez a nagyra becsült és igazságügyi Szakértő hozta ki a négyszeres bérleti díj jogosságát, amely alapján a bíróság döntött. Hiába kért a MŰÁRT-PRESS Kft egy másik szakértővel történő ellenbizonyítást, azt a bíróság elutasította.

Én ezekben az időkben még nem voltam kapcsolatban a MŰÁRT-PRESS Kft-vel, így a per szereplőit sem ismertem. Évekkel később azonban személyesen is összefutottam ezzel az Ügyvéddel, akit megbíztam egy kisebb feladattal, amitől az Ügyvéd úr kinyílt és mesélt. Építkezett és ezért mellesleg nagyon kellett a pénz. Mivel tanácsot kértem Tőle ingatlanszakértő személyére is, habozás nélkül az igazságügyi Szakértőt ajánlotta, aki elmondása szerint régi-régi ismerőse, barátja és számos munkában dolgoztak együtt az elmúlt 20 év során.

A Szakértő úr mindezt megerősítette a beszélgetéseink során. Így hát a puding próbája az evés, - megbíztam a Szakértő urat is egy kisebb munkával, nevezetesen arra vettem rá, hogy mivel úgyis ismeri a Bajcsy Zsilinszky út 61 alatti üzlethelyiségeket, készítsen nekem egy értékbecslést erről. A Szakértő úr még ügyvéd barátjánál is mohóbbnak bizonyult a munka díjazását illetően, csaknem dupla annyi díjat kért ezért a munkáért, mint például később az EUROIMMO Kft, aki köztudottan Magyarország egyik legnagyobb, legjobb és legismertebb ingatlan értékbecslő vállalkozása.

Azonban a Szakértő úrnak volt egy speciális szolgáltatása, ami hiányzott az EUROIMMO palettájáról: Szakértő úr a munka kezdetén megkérdezte, mennyit akarok kihozni a becslésből… No azért nem a földtől elrugaszkodva, de mégis csak tud egy kis kozmetikázást végezni, mert ugye fő a megrendelő. Már ha ennyit fizet, kapjon is valamit. Csak elgondolom, hogy akkor egy barátnak, illetve a barát által képviselt Önkormányzatnak vajon milyen feltételek mellett vállalhatott Szakértő úr „egy kis kozmetikázást”, ha az idegennek, azaz nekem olyan ajánlatot tett, amit leírtam? És vajon mennyiért vállalta mindezt? Persze ez is közpénzből mehetett.

És visszatérnék itt az előzőekben felvetett kérdéshez: miért perelt az Önkormányzat dacára annak, hogy előre láthatta: per győzelem esetén sem tudja behajtani követelését? Talán csak nem azt remélte, hogy majd a MŰÁRT-PRESS részéről jön egy peren kívüli ajánlat? Sőt, előbbre megyek: mielőtt perelt, nem remélt-e valami „megegyezést” a cég tulajdonosaitól? Na, nem hivatalos megegyezésre gondolok, csak olyan kis magyaros, MSZP-SZDSZ-es mutyira. Miután ezt nem érte el, pert indított azzal, hogy közben is meg lehet egyezni, persze. Mert ha nem így történt, akkor semmi értelme az egész hercehurcának.

A Verók csapat tehát közpénzből fizetett perköltséget, ügyvédi díjat és prémiumot, meg ki tudja még mit (szakértő, bíróság, stb.) egy olyan per kapcsán, amelynek előre lehetett tudni az eredményességét, jobban mondva eredménytelenségét, azaz a megítélt követelés behajthatatlanságát. Csak józan parasztésszel következtethetünk arra, hogy ez nem életszerű, mert azért ott sem ülnek buta emberek, bár… Ezzel ellentétben életszerű és elképzelhető a mutyi fennforgása, de ez jelen pillanatban nem bizonyított feltételezés.

Számos kérdés merül fel ennél az epizódnál, amelynek tisztázásában minden információ jól jön. A rejtvény első része tehát adott.

• • Mi vezette a Terézvárosi Önkormányzatot arra, hogy pert indítson egy legatyásodott cég ellen? Személyes indítékok? Bosszú? Mutyizás reménye?
• • Miért alkalmaz külsős ügyvédet az Önkormányzat, nagy költségen a perhez, és mi a szerepe az igazságügyi szakértőnek a játszmában?

A helyi hatalom választott vezetői visszaélve a választók, a nép bizalmával a fontos közfeladatok helyett a saját vagyonuk gyarapítását szolgáló csalások előkészítésére és közpénzen történő finanszírozásának megoldására fordítják figyelmüket. Felhatalmazást kapnak a néptől a hatalom gyakorlására annak érdekében, hogy a közösség életszínvonalát növeljék, életminőségét javítsák. Azonban e helyett az Őket megválasztók fejére állva, a kapott, sokszor csalással megszerzett hatalmukat saját önös céljaik érdekében használják a nép ellenében és annak kárára.

A hatalom legfelsőbb körei pedig nemcsak hogy elnézik mindezt, de maguk is ugyanezt teszik. Ahogyan egyre feljebb jutunk a hatalom grádicsain, egyre hatalmasabb mértékben vagyunk tanúi a visszaéléseknek. Ez az állam diszfunkciója, szoftverhibája, rákos sejtburjánzása.

A 2008. - 2009. Magyarországán az állam maffiaszervezet formáját ölti és viselkedésében túltesz azon.

A rendőrségi őrizetből két nap elteltével kiengedték a két embert: Juhász Károlyt és Kovács Pétert. Az elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek fogva tartásukat. A bíróság ítélete szerint nem merülhet fel az összebeszélés lehetősége, és ennél fogva a szabadlábra helyezés nem veszélyezteti a nyomozás sikeres folytatását. Máshogy látta ezt másodfokon a Fővárosi Bíróság. Az ügyészség fellebbezésére a másodfok elrendelte Kovács Péter előzetesbe és Juhász Károly házi őrizetbe helyezését. Ez azonban február 6-án történt, mintegy két héttel a szabadlábra helyezést követően. Elegendő idő maradt tehát az összebeszélésre, többek között Kovács Péter meggyőzésére. Kovács a mai napig nem is tett beismerő vallomást, úgy tűnik, magára vállalja a teljes ügyet. (tizenhatodik bejegyzés)

Ezek után persze az Önkormányzaton szóba sem akartak állni velem és - ahogyan az a forgatókönyvben erre az esetre elő lett írva -, az ingatlan árverezése mellett döntöttek. Verók polgármester minden mondatában hazug nyilatkozatokat tett a médiákban és ugyanilyen hazug érveket hozott elő a képviselők testületi ülésén, amikor az ingatlan árverezését indokolta. Erre az árverezésre 2008. április 7.-én kerül sor. Az árverezés körüli visszásságokkal foglalkozik: (tizenhetedik bejegyzés)

Az árverezésen a LIDL került ki győztesen, 660 millió forinttal nyerte meg a licitet. Rövidesen a MŰÁRT megkapta a felszólítást, hagyja el az ingatlant, azonban ezt nem tettük meg. Kitartottunk az emeleti rész kifizetésének követelésénél. Ugyan május végén lezártam az üzleteket, azonban a kulcsokat nem adtam át sem az Önkormányzat, sem a LIDL képviselőjének. Megkíséreltük azt, hogy az ügyészségnél, min a törvényesség őrénél panasszal éljünk a MŰÁRT-PRESS Kft-t ért sérelmek miatt. A Budapesti Főügyészségen azt szerettük volna elérni, hogy a jogtalanságokat vizsgálják ki és kötelezzék az Önkormányzatot az eredeti állapot visszaállítására, azaz helyezzék vissza a MŰÁRT-PRESS Kft-t a bérleti jogviszonyba és adják vissza az ingatlan megvásárlásának lehetőségét. Mindezt a Budapesti Főügyészség trükkös módon lerázta magáról, csakúgy, mint az önkormányzatokat felügyelő Közigazgatási Hivatal. (tizennyolcadik bejegyzés)

Az ingatlanba beépített emeleti rész MŰÁRT-PRESS Kft-nek történő megtérítéséről a LIDL hallani sem akart. Sőt, az Önkormányzat és a LIDL összefogva, pert indított a MŰÁRT-PRESS Kft ellen, az ingatlan kiürítését kérve a bíróságtól. Az elvileg magyar embereket képviselő önkormányzat összeállt a multinacionális külföldi céggel egy magyar vállalkozás ellen. A dologban további pikantéria, hogy az Önkormányzatot képviselő Dr. Halmai Katalin ügyvédnőt időközben ugyanebben az ügyben a Budapesti Nyomozó Ügyészség hivatali visszaéléssel meggyanúsította. Mindez nem zavarta a tisztelt Bíróságot. Kezdetben a bíró meghallgatni látszott a MŰÁRT-PRESS védekezését. A per kezdetétől eltelt több mint egy év után az Önkormányzat – LIDL páros nem igazán állt jól. A LIDL magyar ügyvédje, gazdái iránt érzett szolgálatkészségtől áthatva azonban nem adta fel könnyen az ügyet. Kijelentette egy bizonyos körben, hogy van „B terv” is. Ezt a kijelentését követő tárgyaláson a Bírónő megszakítva a tárgyalás menetét, ítéletet hirdetett: a MŰÁRT-PRESS Kft-nek el kell hagynia az ingatlant, az emeleti rész kompenzálása nélkül veheti birtokába a LIDL. (tizenkilencedik bejegyzés)

A MŰÁRT-PRESS Kft fellebbezéssel élt. A másodfok tárgyalására még nem került sor. Időközben a MŰÁRT-PRESS bedőlése miatt megmaradt hitelezők közül néhányan nagyon keményen szorongatták a céget, ezek mind felszámolási eljárást kezdeményeztek ellenünk. A mintegy 30 hitelező közül, akiknek összesen nem egészen 20 millió forinttal tartozott a MŰÁRT-PRESS Kft, néhányan nem akarták megérteni: a felszámolás nem hozza vissza a pénzüket. Mint látszik, ezek kis összegű tartozások, egyik felszámolást elindító hitelező felé sem volt több 1 millió forintnál. Azt is tudták ezek a cégek, hogy az emeleti részen kívül nincs más vagyona a Kft-nek, azaz csak akkor remélhetik vissza ezeket az összegeket, ha a Kft talpon marad és sikerrel járnak az emeleti rész kifizettetésére tett erőfeszítései a LIDL-el szemben. Mindez nem érdekelte őket, kitartottak a felszámolás mellett, sőt néhányan ezek közül kifejezetten erőltették is. Kimagasló volt ezek közül az Albuplast Kft, akinek vezetője úgymond hajthatatlan volt. Végül is a Pannon Effekt – akik szintén komoly igyekezetet fejtettek ki a MŰÁRT-PRESS Kft felszámoltatásának előbbre vitelében – érte el azt, hogy a másodfokú bíróság elrendelje a MŰÁRT-PRESS Kft felszámolását. (huszadik bejegyzés)

Időközben a Bajor Zoltán, mint magánvádló által indított rágalmazási perben az első fokú bíróság bűnösnek mondott ki és 180 ezer forint pénzbüntetésre ítélt. Az ítéletet követő 3 héttel később Bajor Zoltánt a Központi Nyomozó Főügyészség meggyanúsította. Bár a per során többször kértük a per felfüggesztését, és a nyomozati eredmények bevárását, a Bíró ezt ismételten elutasította. (huszonegyedik bejegyzés)

Néhány hivatkozás, sajtóvisszhang mindarról, amiről szó volt:

• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=111987
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=112122
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=123459
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=124469
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=127266
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=127464
• http://www.mno.hu/portal/705574?searchtext=Berecz%20K%C3%A1roly

A bővebb kitekintés végett:

• http://hetivalasz.hu/itthon/minden-gyanu-alatt-21200/
• http://hetivalasz.hu/itthon/ingatlanbuli-konnygazgranat-paprikaspray-21024/

Nos, itt tartunk ma a történetben. Becsületesen jártam a törvény által számomra kijelölt úton, elutasítottam és kerültem a mutyit. Annak ellenére, hogy tisztában voltam ellenszegülésem következményeivel, veszélyeivel. Azt tettem, amit egy törvénytisztelő állampolgárnak tennie kell. Azt tettem, amit elvár tőlem a társadalom, az állam. De nézzük csak, mi lett ennek az „eredménye”? Az állam, bár követtem a kijelölt utat, nem védett meg. Többszörösen cserbenhagyott. A társadalom helyi választott hatalmi testülete színlelt módon határozatokat, rendeleteket alkotott, hogy ezek mögé bújva álnok módon pénzt zsaroljon ki tőlem, vegye el a gyermekem, a családom elől azért, ami egyébként egy normális helyzetben megjár.

A nyomozó hatóság akarva, akaratlanul (ez majd kiderül) meghiúsította, hogy a vesztegetési botrány valódi megbízóit leleplezzük, ezzel védelmet adott a köztörvényes bűnözőknek és ennek következményeként elszabadította a történések egy olyan lavináját, amely tönkretette a feljelentőt, a törvényes utat járót.

Ugyanezt tette a bíróság, amikor a két előzetes letartóztatásba helyezett strómant, a „portást és a postást” szabadlábra helyezését lehetővé tette, és ezzel az összebeszélés ehetőségét törvényesen biztosította.

Nem védtek meg az ügyészségek, a törvényesség őrei, sőt cinikus módon lerázták magukról az ügyemet, mint kutya a vizet.

A Budapesti Nyomozó Ügyészség több mint egy évig nem tett semmi említésre méltót az ügyben, ezzel tovább engedte folyni a negatív történésfolyamot: a bűnbanda továbbra is hatalmon maradt és művelhette dolgait a társadalom kárára, a MŰÁRT-PRESS Kft ellen folytak a felszámolási küzdelmek, az emeleti rész kompenzálása egyre távolabb került és a kiürítési perben a LIDL buzgó ügyvédjének „B” terve megvalósulhatott.

Az torzszülött ügy torz koronájaként a büntető bíróság még el is ítélt, bűnösnek mondott ki és megbüntetett, a családomtól újabb pénzt akarva elvonni.

Az nem érdekelte az államot ebben a történetben, hogy földönfutóvá válunk, hogy anyagilag, erkölcsileg megsemmisülünk. Jártam a törvényes, az állam által kijelölt utat és az állam csapdát állított, majd hátba döfött és elvette mindenemet. A médiákban pedig magát fényezi és szembehazudja a társadalmat.

Hogy is van ez?

Szemünk előtt zajlanak az események. Akik finoman szólva nem a törvényes utat járják, akik becsapnak, tönkretesznek, ellopnak, megzsarolnak, azok gazdagok, és hatalmon vagy a hatalom közelében vannak. Megússzák így, vagy úgy a felelősségre vonást, tehát nincs felelősségük. A törvény felett állnak. A becsületes és törvényes úton haladó polgárt letiporják. Ő a „lúzer”, a vesztes. Meg sem tudja védeni magát, mert egy szakmájához értő, jó ügyvédet nem tud megfizetni, legfeljebb dilettánsokkal dolgoztat, de minek? A csalónak van pénze, ezt pedig az ügyvédek is jól tudják. „Pénzes gazembereket jó védeni, mert azok szorult helyzetükben sokat fizetnek” – mondja egyik gyakorlatias ügyvéd ismerősöm.

Egy jó ügyvéddel, kitűnő kapcsolatokkal körülvéve a zsivány számos esetben megmenekül, nincs felelősségre vonás. Mert van pénze. Az a pénze van, amit tőlünk ellopott. A meglopott állampolgár pedig jó ügyvéd, és kitűnő kapcsolatok hiányában elbukik a hazai igazságszolgáltatás előtt. Mit igazságszolgáltatás? Jogszolgáltatás. A mai magyarországi jogszolgáltatás annak áll, akinek van pénze. Mindegy, hogyan szerezte. Akinek vannak kitűnő kapcsolatai. Az egyik maffia tagnak a másikkal, vagy több más maffia taggal. Az egyívásúakkal.

És mi, az „istenadta nép”, a „népfelség”, csak nyeljük ezt a szemetet

Legyintünk: hogy ez már csak így van, hogy nincs igazság a földön. Háborgunk egymás között, aztán tesszük a napi rutin dolgainkat. Pedig mindez csak és csakis rajtunk múlik. Ha mi megengedjük, akkor ez történik. Mi pedig megengedjük. Nem teszünk érte semmit, hogy ne így legyen.

Nincs jog előtti esélyünk, a bíró minket ítél el, az egészségügy szétverése a mi életünket rövidíti meg, a környezet rombolása és szennyezése minket tesz beteggé, a rendőr minket büntet, a rohamosztag a mi szemünket lövi ki a gumilövedékkel, a mi ujjainkat töri el. Mi leéljük az életünket itt, ebben az országban, nap, mint nap ugyanazzal a kilátástalan rohanással, vegetálással. Ahonnan alig jutunk külföldre, mert nem tudjuk megfizetni az utazásokat. Egészségtelen, sőt az egészségre kimondottan ártalmas ételeket eszünk, mert nem tudjuk megfizetni a minőségi élelmiszereket. Nem lehetünk műveltebbek, olvasottabbak, mert rohadt drágák a könyvek és drága a kultúra. A gyerekeink esélytelenül indulnak, mert rossz az iskolarendszer, a médiákból ömlik a butító métely. Mi itt ebben az országban jóval többet fizetünk a vízért, a villanyért, a gázért, a benzinért, a banki szolgáltatásokért, mint a fejlettebb országok népei. Valakik a különbözetet zsebre teszik. Nálunk ez így megy. De a mi országunk „elitje”, aki a mi meglopásunk, kizsigerelésünk, reménytelenségbe taszításunk útján gazdagodott meg, akik most nekünk osztják az eszet, akik most nekünk mutatják az erkölcsöt, azok jobban élnek, mint valaha.

De csak magunkat kell okolnunk mindezért, mert végső soron egyedül mi tehetünk ezért.

Mert nem vagyunk öntudatosak, nem emeljük fel büszkén a fejünket és nem csapunk oda, ahová odacsapni kellene. Nem derítjük ki a bűnöket és hagyjuk a bűnösöket, a minket megcsalókat, meglopókat, reménytelen szegénységbe taszítókat futni, sőt, köztünk élni. Sőt, még fel is nézünk rájuk, megválasztjuk őket vezetőinknek, bámuljuk Őket a TV-ben, hagyjuk magunkat becsapni általuk.

Nos, ne hagyjuk futni a köztörvényes bűnözőket.

Itt az idő.

A következő részekben a történet fontos részleteit ismerhetjük meg, a feladványokkal együtt.

Tehát következzen a történet. Sokak számára talán már ismert a médiából. Át kell tekintenünk ahhoz, hogy később az izgalmas részletekkel tudjunk foglalkozni. A vastagon kiemelt utalások azokra a bejegyzésekre hívják fel a figyelmet, amelyekben az érintett téma részletesen feldolgozásra kerül.

A 2002. évi választásokon (csalással) győzedelmeskedtek a szocialisták. Ennek a társaságnak valójában már semmi köze a baloldalhoz és a szocialista alapelvekhez. Az áprilisi választások után aztán az önkormányzatoknál is számos MSZP-SZDSZ többségű képviselőtestület áll fel. Így történik ez Budapest VI. kerületében is. Verók István polgármester mellet ott látjuk Fürst György alpolgármestert, Kékesi Zoltán képviselőt. A frissen megválasztott koalíció első intézkedései között szerepel a kerület ingatlanbérleti szerződéseinek áttekintése és „rendbetétele”. Ebben az intézkedéssorozatban veszik elő a köztudottan FIDESZ közeli nagyvállalkozó, a Vegyépszer és M7 autópálya ügyleteken meggazdagodott Nagy Elek egyik vállalkozásának, a MŰÁRT-PRESS Kft-nek a bérleti szerződését. A MŰÁRT-PRESS Kft Bajcsy Zsilinszky út 61. szám alatt évtizedek óta bérelt üzlethelyiségek után fizetendő bérleti díját – amely egyébként az infláció mértékével évről évre emelkedett, azaz értékkövető volt -, feltételezhetően bírósági segítséggel négyszeresére emelik. (negyedik bejegyzés)

A per így is négy évig húzódik. A 2006-ban jogerőssé váló bírósági ítélet kimondja, hogy a bérleti díj különbözetet 2002-ig visszamenően, kamataival együtt kell megfizetnie a MŰÁRT-PRESS Kft-nek. Hirtelen keletkezik tehát egy közel százmilliós adóssága az éppen, hogy vegetáló MŰÁRT-PRESS Kft-nek, valamint havi kétmilliós bérleti díja. A tulajdonosok úgymond be akarják dönteni az üzletet, de ekkor jövök én egy általam kidolgozott válságprogrammal, amelynek csak nyertese van: az Önkormányzat megkapja a pénzét, a MŰÁRT kiszáll az ingatlanból és más telephelyen folytatja a tevékenységét, a Bajcsy 61. alatt pedig egy új, minőségi élelmiszer áruház – önkiszolgáló étterem – borpince létesül. A kulcsa e megoldásnak az ingatlanba 1986-ban beépített új szint, egy emeleti rész, amely a MŰÁRT tulajdona. (ötödik bejegyzés)

Az eredeti javaslat egyszerű: az emeleti rész értékét szembe kell vezetni a tartozással, a különbözetet pedig az Önkormányzat kifizeti a MŰÁRT-PRESS Kft-nek, aki kiköltözik az ingatlanból és átadja az Önkormányzatnak. Vagy a MŰÁRT-PRESS megveszi az ingatlan Önkormányzati tulajdonban lévő részét. Ez utóbbi megoldás az alapja a válságprogramnak. Az Önkormányzat is a második verzióra hajlik. Pontosabban a második megoldást szeretné. „Kell a bevétel” – érvel a Polgármester, aki kijelöli számomra kapcsolattartónak Kovács Pétert, a Terézvárosi Vagyonkezelő vállalkozási igazgatóját. „Ő az ész a vagyonkezelőnél” – jellemzi munkatársát és feltehetően bizalmasát Verók István polgármester. (hatodik bejegyzés)

De előbb a Képviselő Testületnek kell határoznia. Különböző praktikákkal előkészítik a Testületi ülésre az előterjesztést, amelyet a Polgármester tesz meg. A Képviselők többségükben az MSZP és SZDSZ koalíció tagjai. Az SZDSZ-es képviselők szavazatai nélkül nincs többség. Nem kétséges a szavazás eredménye. Ha nem is trükkök százait, de trükkök sokaságát vetik be. Ezek között is van egy kiemelten fontos trükk, amelyre aztán sokszor visszatér a történet, és amely alapja a későbbi önkormányzati védekezésnek. (hetedik bejegyzés)

A Képviselő Testület MSZP-SZDSZ többsége megszavazta az ingatlan eladását a MŰÁRT-PRESS Kft felé. Az meghozott határozat felemás, magában hordozza a korrupciót előkészítő állapot kialakítását.

Hosszas előkészületek és kitérők után elkészül az adásvételi előszerződés, amelyben az emeleti részt kvázi a vevő, azaz a MŰÁRT-PRESS tulajdonának ismeri el az eladó, a 6. kerületi Vagyonkezelő részvénytársaság. A MŰÁRT-PRESS Kft az emeleti tulajdonát, mint önerőt felhasználva hitelkérelmet nyújt be az MKB bankhoz, ahol elkezdődnek a tárgyalások, a hitelkérelem teljes kidolgozása, majd a teljes csomag a banki kockázatelemzéshez kerül. Ha Ők jóváhagyják, akkor minden rendben. A MŰÁRT megkapja az úgynevezett indikatív ajánlatot a Banktól és ekkor aláírhatja a Vagyonkezelővel a végleges adásvételi szerződést. Az ingatlanbecslést a bank által kijelölt cég, az EUROIMMO Kft. végzi. A gyakorlott, szakmailag elismert, üzleti felelősségbiztosítással rendelkező ingatlanbecslő cég 500 millióra értékeli az ingatlant, amely megfelelő érték a tervezett banki hitel létrejöttéhez.

Igen ám, de belép a korrupciós faktor, amivel nem számolt a válságmenedzsment. A Vagyonkezelő vezérigazgatója útján az Önkormányzat „döntéshozói” tudatják velem, hogy a végleges szerződést csak akkor írják alá, ha 18 millió forintot egy táskában Kovács Péter, a Vagyonkezelő vezérigazgatósának asztalára teszek. Közben az MKB bankban dolgoznak a hitelkérelmen, az EURO Immo értékelése is kedvező. Úgy tűnik, ezen az oldalon minden rendben megy. A 18 milliós kenőpénz elkerülhetőnek látszik. Ugyanis az adásvételi előszerződés nem teszi lehetővé, hogy a Vagyonkezelő ok és indoklás nélkül egyszerűen kilépjen a történetből és ne írja alá a végleges szerződést abban az esetben, ha a banki indikatív ajánlat rendben megvan. Márpedig az úgy néz ki, rendben lesz, ezt a kockázatkezelés is megerősíteni látszik. Már készül az indikatív szövegezése. És most jön a dupla csavar – a derült égből villámcsapás. A kockázatkezelés mellett dolgozó egyik ingatlanos, aki egyébként soha nem látta a helyszint, nem mérte fel az állapotát, helyzetét, színvonalát egyik pillanatról a másikra hirtelen szembemegy a bank által kijelölt profi értékbecslő céggel és az általuk megadott 500 milliós értéket lehúzza csaknem a felére, 300 millió forintra. Teszi ezt azzal az átlátszó módszerrel, hogy félremagyarázza az EUROIMMO értékkalkulációját, amelyet egyébként minden, az értékbecslő szakmában valamennyire jártas embernek alapvetően illik tisztán látnia, megértenie, mint ahogy elemi felső osztályokban illik tudni a szorzótáblát. (nyolcadik bejegyzés)

Ez teljes csődöt jelent, mert innentől kezdve nem valósítható meg a hitelprojekt, a teljes terv dugába dől. Bankon belül, valamint a Bank és az EUROIMMO között komoly szakmai háború alakul ki az események miatt, de az ingatlanos emberünk nem tágít. Pontosabban minden szakmai érv ellenére ragaszkodik vétójához. Nyilvánvalóan, a bank csúcsvezetése áll mögötte. Megfenyegetik az EUROIMMO-t, hogy szerződést bontanak, illetve a bankon belül vitázóknak munkahelyvesztést helyeznek kilátásba. Nem tágít továbbá a Vagyonkezelő sem: eljött a határidő, alá kell írni a végleges szerződést. Bár nincs 18 millió, Kovács Péter és dr. Halmai Katalin immár könnyedén aláírja a végleges szerződést és innentől kezdve 30 napom van, hogy a foglaló 8 millió forintot befizessem. Banki hitel pedig a holdban. Ekkor egy eszeveszett hajsza következett, hogy találjak új bankot. (Feltehetően, ha itt kifizettem a csúszópénzt, az MKB-s emberünk hirtelen rájött volna a tévedésére, de még ekkor is csökönyösen ragaszkodtam a tiszta úthoz és nem fizettem.) Hetekig keményen kutattam új finanszírozó után és végül sikerült meggyőznöm az MFB Invest nevű társaságot, az MFB 100%-os tulajdonú leányvállalatát. Természetesen elfogadták az EUROIMMO értékbecslését. Azonban az időt nem tudtam legyőzni, megállítani, vagy lassítani. Pláne nem visszafordítani. Október közepén kellett befizetnem a 8 millió foglalót. Az előtte való napokban nyilatkozott az MFB Invest, hogy dolgozik a hitelen, de idő kell, csak február körül lesz meg. Az Önkormányzat hallani sem akart a határidő módosításról. (kilencedik bejegyzés)

Elkeseredett huzavona következett. Mindenképpen meg akartam győzni az Önkormányzat vezetőit, képviselőit arról, hogy a kezünkben a vételár, csak pár hónapot kell várni, nem többet. A Magyar kormány bankjától kaptak ígérvényt arra, hogy megvalósítható a projekt, februárra megvan a pénz. De valahogy sehogy sem akarták. Szemfogató módon minduntalan kisiklottak a döntés elől. Emellett hazudtak minden szinten. Verók leírt egy olyan előterjesztést a képviselők számára, amelynek minden sora hazugság volt. Gondolom, felettébb gyanús lett volna, ha az MKB ügyhöz hasonlóan, MFB Invest szintén valamilyen ok miatt megakasztja a hitelbírálatot. Úgyhogy ez nem következett be. Beszéltem akkoriban mindenkivel. Végül Bajor Zoltán alpolgármester mondta ki: nincs több lehetőségem. Úgy beszélt, mint aki már tudja, hogy van más vevő, akivel úgymond lezsírozták az üzletet. Ekkor fordultam Kolozs Andráshoz, aki Gyurcsány személyi titkára volt hosszú időn keresztül. A Fővárosi MSZP frakcióvezető helyettese, a fiatal baloldal egyik ígéretes tehetsége. Kerületében elhíresült a vezetése alatt álló pártszervezetbe történt tömeges beléptetések miatt. A Kolozs sztori megér egy külön elemzést. (tízedik bejegyzés)

Kolozs megígérte, kapcsolatot teremt az alpolgármester Bajorral. Napok múlva jelentkezett, hogy innentől kezdve készséges lesz az alpolgármester. Ez csak részben volt igaz. Bajor már fennhéjázás nélkül tárgyalt, de még mindig ellenállt. Újra Kolozs vette kezébe a dolgokat. Talán egy hét telt el, Kolozs hozta a hírt: a probléma az, hogy nem teljesítettem a kötelezettségemet. Ha hajlandó vagyok mégis fizetni, rendben lesz a dolog. Ha nem, akkor elfelejthetem az egészet. Ekkor már a homo ludens, a játékos ember dolgozott bennem: le akartam buktatni a társaságot. Azt mondtam Kolozsnak, hogy belátom, fizetnem kell, és úgy is teszek. Kolozs pár nap múlva hozott egy cetlit: amire egy név és egy telefonszám volt írva: a név Juhász Károly volt. Juhász Károly hát az összekötő ember! Vajon Ő viszi a pénz is? És kiknek? (tizenegyedik bejegyzés)

Az egész 2007-es év végét december elejétől 2008. január végéig végigtárgyaltam Juhásszal. De közben már feljelentést tettem a Nemzeti Nyomozó Irodán is, dr. Bárándi Gyuri bácsi tanácsára és közbenjárására. (tizenkettedik bejegyzés)

Kovács Péterrel, a Vagyonkezelő vezérigazgatójával való nevezetes találkozásom már a NNI-val történő együttműködésem alatt történt, amikor is a beszélgetésről felvétel készítettem a rajtam elhelyezett technika segítségével. A Kovács által közölt ultimátum lényege az volt: január 23.-án bizottsági ülés, a Testületi ülést előkészítendő. Kovács leszögezte: Bajor üzeni, amennyiben a bizottsági ülés előtt megvan a 18 millió, akkor a MŰÁRT Press Kft-nek adják el az ingatlant, ha nem szállítom a megadott határidőig a kenőpénzt (ahogy akkoriban neveztük Kováccsal: a prémiumot), akkor elárverezik az ingatlant. (tizenharmadik bejegyzés)

Ekkor még előttem nem fedték fel kinek kell adni a pénzt, ki lesz a postás. Ez csak néhány nap múlva derült ki. Azon a bizonyos napon Juhász hívott telefonon, és nemes egyszerűséggel megkért, hogy vigyem a pénzt. Ekkor lendült akcióba a NNI is. A kijelölt időpontban és a megadott helyszínen ott voltam a pénzzel. De nagy hiba csúszott az akcióba: a NNI játékpénzt adott a lebuktatáshoz! Erről bővebben írok az NNI témát boncolgató elemzésemben. Annak ellenére, hogy játékpénzt csomagolt ki Juhász Károly a nagyalakú borítékból, nyugodt maradt. Még mindig a pénzutánzatokat számlálgatta, mikor ránk tört a rendőrség. Ezek után peregtek az események. Juhász Károlyt ott a helyszínen letartóztatták. Majd egy órával később Kovács Pétert is, a Vagyonkezelő vezérigazgatóját vitték el egy igazgatósági megbeszélésről. (tizennegyedik bejegyzés)

Eddig tart a történet ismertebb része, amelyről hírt adott a média.

Precíz időrendi feldolgozásban mindez megtalálható a http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=111210 link alatt. Szükségünk lehet rá az oknyomozásnál.

Az ügyről további cikkeket találhatunk ugyanott:

• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=107509
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=107601
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=107698
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=110721
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=110725
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=110820
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=110918
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=111007
• http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=114845

(akkurátusabb nyomozóknak: menjenek fel a különböző – leginkább a jobboldali - médiák honlapjára, és a helyi keresőbe üssék be a Berecz Károly, illetve a MŰÁRT-PRESS neveket).

Az eddig történtekkel kapcsolatos átfogó gondolatokkal foglalkozik a (tizenötödik bejegyzés).

A következő postban leírom, mi történt a letartóztatások után.

A történet visszavezet minket a 2010-es választások előtti időszakba.

Ha azt mondom korrupt és politikafüggő a rendőrség, ma már a legtöbb ember legyint erre: „mi ebben a hír, tudjuk!” Ha ugyanezt állítom a bíróságokról, a társadalom többségének tapasztalatai is vannak. „Sajnos, ismerjük.” Vagy: „Magyarországon élünk, ez van.” Hangzik a jól ismert, csaknem szállóigévé vált válasz. Politikusbűnözés? Ügyészségi cinizmus, ügyek eltusolása? Önkormányzati csalások, visszaélések? Közpénzek elherdálása? Ugyancsak közpénzek ipari méretű lenyúlása? Köztörvényes bűnözővé vált politikai elit? Politikai maffiaszervezetek? Tudjuk, tudjuk, tudjuk! Mindez nem újdonság. Ma már ezek a hírek hovatovább közhelyeknek számítanak. A médiákhoz özönlenek a korrupciós ügyekről szóló hírek, úgyhogy válogatnia kell. Sajnos, itt tartunk a rendszerváltás után 20 évvel.

Ha mindezt tudjuk, ha már úgymond ez folyik a vízcsapból is, ha már – mára divatossá vált kifejezéssel élve - ennyi csontváz esik ki a szekrényből, akkor most ne tartsuk vissza lelkünk mélyén jogos felháborodásunkban feltoluló kérdéseinket:

• Miét lehetett hosszú évekig mindezt a társadalom orra előtt tenni? Miközben tudtunk minderről. De legalább is sejtettük, hogy mi folyik itt. Mivel úton-útfélen, csaknem közbeszéd témái voltak ezek a dolgok.
• Hogyan lehetséges az, hogy a társadalom romlott almái, a rosszak, a bűnözők, a maffiózók végül is szabadon, büntetlenül tehették az ország kifosztását, tönkretételét és tulajdonképpen bármit, amit akartak?
• Miért és hogyan kerülhettek köztörvényes bűnözők a társadalom élére?
• Hogyan lehetnek Magyarországon emberek, akik törvény fölött állnak, akiknek mindent lehet, akiknek nincs felelőssége?
• Miért hagytuk mindezt?
• Mit tehettünk volna, és mit tehetünk most?

Látott már valaki halandó olyan politikusokat is érintő korrupciós ügyet, amely következetesen és részrehajlás nélkül végig lett göngyölítve? Amelynek a végén minden érintett politikust megneveztek és példás büntetést szabtak ki rájuk? Jelentkezzen, aki ilyen csoda részese lehetett!

Engem, a társadalom egyszerű állampolgárát azonnal több százezer forintnyi büntetésre ítél az APEH, ha 3 napot kések egy adóbevallással, mert gerincműtéte volt a könyvelőmnek. Mi van azokkal, akik több tízmilliárdnyi – ha nem több – vagyont loptak el tőlünk és tettek magánvagyonukká? Mi van azokkal, akik több százmilliárdnyi – ha nem jóval több – közpénzt játszottak el baráti cégek felé? És mi van ma azokkal, akik több ezermilliárd - … - értékben károsították az országot bűnös regnálásuk alatt hozott rossz, hibás, önös érdekű döntéseikből eredően? Ma szabadon járkálnak közöttünk. Ez van velük. És ők osztják az észt nekünk. Ők tanítanak erkölcsiséget, tisztességet számunkra. A mi pénzünkön fürdenek tejben-vajban. Mi számolunk, hogy elég lesz-e a pénzünk a következő fizetésig, hogy kitudjuk-e fizetni a vállalkozásunk költségeit. Míg ők farmot vesznek Argentínában, szállodákat az Adrián. Akik egyébként nem adóznak itthon, de nagykanállal merítenek a mi adóforintjainkból. Akiknek mellesleg, tartalékként milliárdjaik vannak külföldi adóparadicsomokban lévő bankszámláikon. Akik tönkretették az országot és az ország népét.

Egy közös, nagy munkára hívok minden - a bajok súlya alatt még nem elfásult -, kedves olvasót. Egy halálosan komoly játékra. Egy olyan közös gondolkodásra, amelyhez hasonló még nem volt Magyarországon. De ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz.

Nyomozzunk együtt egy konkrét, legfelsőbb szintű politikusokat (majd kiderül, nevezhetjük-e őket maffiózóknak) is érintő, ez idáig kibogozatlan ügyben. Próbáljuk kideríteni, amit nem sikerült kiderítenie a hatóságoknak. Aztán majd válaszoljunk a fenti kérdésekre, illetve folytassuk a kérdések özönét, de már a válaszokkal, válaszainkkal együtt!

Meg kell mutatnunk, mire képes a közösség, a társadalom jobbik fele, mire képes a nép! Végül is mi vagyunk, akiért szól itt minden, Magyarországon. Ha nem képesek az általunk választottak megoldani azt, ami számunkra fontos, megtanítjuk őket erre!

Legyen egy konkrét ügy. Legyen terítéken az a különleges ügy, amely sokak véleménye szerint első volt Magyarországon a leleplezéses ügyek között abban, hogy a sértett együttműködve a rendőri szervekkel, a korrupciós, vesztegetési ügy valódi - feltételezhetően politikus -, megbízóit remélte lebuktatni. Tehát ez egy mutyizós, megvesztegetős, zsarolásos ügy, amelyben van mindenféle fajtája a bűnelkövetésnek, amely a mai magyar valóság hű keresztmetszetét képes bemutatni. Az ügy szereplőin keresztül eljuthatunk a politika legfelsőbb köreibe. Érint országgyűlési képviselőket, nyomozó hatóságot, ügyészségeket, közigazgatási hivatalt, önkormányzati döntéshozókat, Gyurcsány közvetlen munkatársat (vegyük észre: a Gyurcsány név egyre több helyen felbukkan, ahol valami zűr van), sztárügyvéd dinasztiát, polgári peres és büntető bíróságokat, bírókat, közismert bankot, Főpolgármester helyettest, titokminisztert, külföldi multi élelmiszer áruház láncot, és még számos szereplőjét a hazai köz- és üzleti életnek.

A történet Budapesten játszódik, a hatodik kerületből indul el. A történet ideje 2006 – 2008. Ez időben a szocialisták országlása zajlik. A szocik 2002-ben megnyerik a választásokat (mint később kiderült, gyanús módon), koalícióra lépnek az SZDSZ-el. Majd ez a koalíció 2006-ban ismét győzedelmeskedik, elnyeri a nép bizalmát. Hatalmuk kiteljesedik, a második győzelem sokaknak a fejébe száll, elhiteti társadalmi elit létüket, törvényfelettiségüket, uralkodásuk sorsszerűségét. Gátlástalanul felerősödik a vagyonosodás – mármint a magánvagyonok gyarapítása a társadalom kárára, egyszerűbben és tömörebben szólva a lopás. Az állami pénzek, az adóforintok, a társadalom vagyonának ellopása - leginkább a rablók által meghozott, különböző szintű törvényi háttérrel megalapozott -, trükkökkel, trükkök százaival. A szocialisták első ciklusában, 2006-ig is loptak rendesen, de 2006 után mindez nagyipari méreteket öltött, kialakultak és jól működtek a korrupciós futószalagok, amelyek tíz és százmilliárdokat (jól írtam, nem tévedés!), görgettek az Önök pénzéből az úgynevezett elit tagjainak titkos és kövér bankszámláira.

A pénzlopó futószalagművek kialakítását, beüzemelését és működtetését felerősítette, multiplikálta az a tény, hogy 2004-től kiépült egy magjában volt KISZ-es és MSZMP-s vezetőkből álló, addigra mérhetetlenül gazdag (közvagyon lenyúlásából), jellemében kegyetlen, cinikus és velejéig erkölcstelen csúcs elit, amelynek emblematikus figurái például Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi, Kiss Péter, Szilvási, Veres János, Lendvai Ildikó, Kóka János. Hogy csak a legismertebbeket említsem. Jöttek a tanítványok, a klónok, mint Molnár Csaba, Mesterházi Attila. A fiatal baloldal. Kolos András, Molnár Zsolt. Őróluk még lesz szó a későbbiekben, így közelebbről is megismerkedhetnek velük.

Ez a történet politikai környezete. A díszlet a társadalom szelektálódásának megfelelően sokszínű. A hatalmi mámorban tobzódó elit és kiszolgálói sok esetben fejlett nyugati társadalmak oligarcháit is megszégyenítő gazdagsága, másik oldalon sok-sok hajléktalan, sok rosszul öltözött ember az utcákon, szemét, lepukkant házak, omladozó lépcsőházak és belső udvarok, haláltáncukat zötyögő tömegközlekedési eszközök, benzingőz, kiadatlan üzletek sora és éppen csak vegetáló vállalkozások.

Ezzel eljutottunk a mi történetünk bemutatásához is. A főszereplő egy jobb napokat is megélt vállalkozás a Fővárosban: ez a MŰÁRT-PRESS Kft, amely a Bajcsy Zsilinszky út 61. szám alatt bérel mintegy 2000 négyzetméter területű üzlethelyiséget a 6. kerületi Önkormányzattól.

Csapjunk bele hát és induljon a közös munka, a közös felderítés!

A MŰÁRT-PRESS Kft tortúrájában van legalább 10-15 olyan felderítésre váró, mindez idáig tisztázatlan ügy, amelyre nem akar fény derülni és gyanítom, a mi munkánk nélkül nem is fog. Nézzük át előbb magát az ügyet, majd vegyük számba ezeket a tisztázatlan pontokat. A hetente egymást követő írásaim („postjaim”) célja, hogy sorra bemutassam, kielemezzem az egyes tisztázatlan szituációk történetét, feltételezett hátterét. Ezután pedig az olvasókon a sor. Olyan hozzászólásokat, kommenteket várok esősorban, amely segít megoldani a rejtélyt. Biztosan lesznek olyanok, akik tiszta logikával kiválóan össze tudják rakni a mozaikokat, míg mások netán adatokat, tényeket, bizonyítékokat tudnak felmutatni, amivel közelebb juthatunk az igazsághoz. Mindenesetre izgalmas lesz. Lehet írni névvel, álnévvel, vagy akár név nélkül is. Javaslom, hogy legalább fantázianevet használjunk, hogy lehessen hivatkozni minden hozzászólóra.

A következő két bejegyzésben bemutatom a történetet. Majd a következőkben a történet fontos részleteit. Látni fogják, milyen sorozatos csalásokon keresztül akarják az önkormányzat vásott vezetői elérni, hogy ügyfeleiktől sokmilliós csúszópénzt zsaroljanak ki, miként használják fel a rájuk ruházott hatalmat saját önös érdekeik mentén, hogyan próbálja a rendőrség menteni a feljelentett politikus bűnözőket, miként kacsintanak össze a bíróságok a korrupt hatalommal, hogyan simítanak, kennek el botrányos köztörvényes bűntetteket az állam igazságügyi szervei.