Az 1986. április 7.-én aláírt stencilezett formanyomtatványra kivitelezett Bérbeadói Hozzájárulás 24. pontja így szól: „A beépített szerkezetek bérbeadó tulajdonába kerülnek.” Nos, ez a pont át van húzva minden fellelhető eredeti dokumentumon. Ami azt jelenti ugye, hogy a beépített szerkezetek nem kerülnek a bérbeadó tulajdonába. Azaz a beépített első emeleti rész a bérlő tulajdona marad. Az IKV, majd a Vagyonkezelő a létesítést követően nem is számlázott bérleti díjat, sem használati díjat az emeleti rész után, hiszen nem a tulajdona volt.
Továbbá a Műszaki Árukat Értékesítő Vállalat, a MŰÁRT privatizációja során megalakult MŰÁRT Rt. az emeleti részt saját könyveiben nyilvántartotta. Az Önkormányzatnál nem szerepelt ilyen vagyon a nyilvántartásukban. Márpedig az állami vagyon felügyelete megoldott volt már ekkor, tehát nem fordulhatott elő az állami vagyon privatizációja során, hogy egy megalakuló részvénytársaság önkényesen nyilvántartson a könyveiben olyan vagyont, amely nem is a tulajdona. Sok minden más előfordulhatott, de ez nem. Illetve, az sem fordulhatott elő, hogy az újonnan kialakuló önkormányzati gazdálkodás hiányos vagyonnyilvántartással rendelkezzen. A nyiladozó pénz- és vagyon centrikus világban minden számított, aminek értéke van. Nincs ezzel semmi baj. A baj mással van.
A VI. kerületi Önkormányzat és ennek vagyonkezelője nyilván tisztában volt az emeleti rész ilyetén állásával, ezért a későbbiekben a MŰÁRT-PRESS Kft-vel megkötött adásvételi előszerződésben, majd az adásvételi szerződésben az emeleti részt kvázi közvetlenül a MŰÁRT-PRESS Kft tulajdonának ismeri el. Nézzük meg közelebbről ezt a tényt.
Mindkét szerződésben, amelyet a Vagyonkezelő jogásza állított össze, az adásvétel tárgyát képező ingatlanok felsorolásánál megtalálható a földszint és pince részek telekkönyvi helyrajzi számainak felsorolása, majd az emeletre vonatkozóan a következő szöveg: „A vételár alapjául szolgáló forgalmi érték meghatározása a jelenlegi állapotot tükrözi, azonban Eladó nem vette figyelembe a Vevő által saját költségén kialakított galéria értékét.”
Vajon miért nem vette figyelembe? Nagylelkűségből? Ez volt a kenőpénz meghatározásának alapja? Kedvezmény az adásvétel gyorsítása céljából? Egyik feltételezés sem állja meg a helyét.
Az Önkormányzat nem volt nagylelkű. De ha belegondolunk, nem is lehetett volna saját vagyonnal. A közösség tulajdonát kezelő, a közösség által megválasztott képviseleti, kerületi kormányzati szervezet választott képviselői csak úgy, saját szakállukra nem ajándékozhatták el a közösség tulajdonát. Kiváltképpen nagy értékű ingatlan részt. Túl feltűnő, nagy buktára lehetőséget adó akció lett volna. Hiszen már ekkor tudtuk az EUROIMMO értékbecsléséből is, hogy a galéria több mint 100 millió forintot ér. Ezt alátámasztotta a Vagyonkezelő saját értékbecslése is. A döntéshozóknak el kell tudniuk számolni a közösség vagyonával. Nem lehet azt mondaniuk, hogy nagylelkűek voltunk egy vevőhöz és fizetség nélkül odaadtunk neki több mint 100 millió forintot érő közvagyont. Mindennek büntetőjogi felelőssége van. Ha ezt meg lehetne tenni, akkor értékhatártól függetlenül akár egy 10 milliárdos ingatlant is el lehet ajándékozni, mondjuk egy „csókosnak”. Majd Ő meghálálja. Bár folytak ilyen dolgok az Országban bőven, de kijelenthetjük: ez köztörvényes bűnözés. Hiszen ekkor a választott döntéshozók mások vagyonát, a közvagyont, sajátjukként kezelik. Ez pedig minimum, sikkasztás. Beláthatjuk tehát, az Önkormányzat jogilag van annyira felkészült, hogy ebbe az utcába nem fut bele. Hacsak nem olyan ingatlanról van szó, amelynek ingyen átadását megtámadók felé el lehet mondani, hogy azért írtuk alá ezt a szerződést, mert az emeleti rész nem az Önkormányzat tulajdona. És ezt be is tudják bizonyítani!
Ugyancsak büntettet követtek volna el saját tulajdonnak kenőpénz ellenében történő ingyenes átadásával. Minderre az előző gondolatmenet szintén helytálló. Közvagyont nem kezelhet senki sajátjaként, azzal értékhatártól függetlenül a jó gazda gondosságával kell eljárni és el kell számolni. Másrészt, ha tegyük fel, ez lett volna a kenőpénz alapja, akkor a 18 millió forint helyett feltételezhetően többet kért volna a stróman Kovács Péter, a gazdái megbízásából. „Neked adok egy több mint százmilliós ingatlant, legyen fele-fele az üzlet alapja”. Mondjuk, ezt a gyakorlatot könnyebb elképzelni ilyen esetben a minden hájjal megkent, ismerten pénzéhes vezetők részéről.
A hivatali visszaéléssel meggyanúsított Dr. Halmai Katalin azt találta mondani az emeleti rész tulajdonának vitájával foglalkozó bírósági tárgyaláson, hogy azért adta a Vagyonkezelő ingyen az emeleti részt, mert az adásvételt kívánta meggyorsítani. Na, mármost, amennyiben ez megvan jegyzőkönyvben is, akkor a fentebbi okok alapján azonnal büntetőjogi feljelentést tehetek ismeretlen tettes ellen, sikkasztás büntettében. Másrészt, ha meggyorsítani szándékoztak volna ilyen úton az adásvételt, miért nem engedték el a bérleti díj hátralékot, amelynek összege kisebb volt, mint az emeleti rész értéke. Nem beszélve arról, hogy, - mint azt már bemutattam -, a bérleti díj hátralékot, erősen kétes igazságügyi szakértői véleményezés alapján ítélte meg kétes körülmények között a bíróság. Viszont az nem ingatlanvagyon. Itt lehetett volna arra hivatkozni, hogy eltekint az Önkormányzat az ítélettől, mert azt kivitelezhetetlennek tartja. De nem ezt tették. Nyilvánvalóan azért, mert annak indoklása, hogy az emeleti rész nem önkormányzati tulajdon, könnyebbnek bizonyult, mint az ítéletben meghatározott bérleti díjhátralék elengedésének egy esetleges későbbi indoklása.
Egyébként a meggyanúsított Halmai Katika fentebbi kijelentését a Bírónő szemrebbenés nélkül tudomásul vette. Ugyanez a Halmai Katika, - aki egyébként a XII. kerületben a maffiózó Hagyó Miklós jobb keze, pártfogoltja volt -, amikor a Vagyonkezelő Igazgatósági megbeszélésén megkérdezték tőle, hogyan ellenjegyezhette az adásvételi szerződést a MŰÁRT-PRESS Kft-vel, amikor az a képviselő testületi döntéssel ellentétes szöveget tartalmazott, - nos, Katika kijelentette: „a Polgármester adott rá utasítást”. Szerintem Katika a MŰÁRT-PRESS ügyben mindent, vagy csaknem mindent tud, ami a háttérben történt. Még az is lehet, hogy éppen Ő volt az információs összekötő a Hagyó féle vezetéssel. Ennek jó lenne mögé látni.
Mindenesetre Katika rendkívül fájlalta mindazt, ami Kovács Péterrel történt. Ezt kifejtette nekem is. Talán megszólalt belül a lelkiismeret? Nagyon haragudott rám a történtekét. Nagyon szerette és becsülte Pétert - mondta. De annyira már nem, hogy elmondja a hatóságnak, mi is folyt ott valójában ebben az ügyben. És esetleg más ügyekben, amiről valószínűleg, szintén beavatottként tudott. A vagyonkezelőnek értékbecslést végző cégnek is Katikához közeli tulajdonosai voltak. Mondjuk a férje alapította. Majd annak a halála után a volt férj testvére, a sógor vette át. Feltételezhető, hogy a teljes ügy egyik kulcsfigurája, ismerője Halmai Katalin. Feltételezhető, hogy Ő sok mindent tudna mondani a VI. kerületi Önkormányzat viselt dolgairól, azok hátteréről.
Kovács Péter, a Terézvárosi vagyonkezelő vezérigazgatója 2007. május 9-én a MŰÁRT-PRESS Kft felé történő értékesítés témában előterjesztést írt Verók István polgármesternek. Tárgy: előterjesztés a Bp. VI., Bajcsy Zs. út 61. MŰÁRT-Press Kft. bérleti díj tartozás rendezésére és a helyiségek elidegenítésére. Ebben az előterjesztésben fehéren-feketével a következő áll: „Az egyeztetések és a tárgyalások során derült ki, hogy a bérlő által ténylegesen használt terület majdnem kétszerese a szerződésben szereplő területek. Ennek egyik oka a helyiségek teljes átalakítása és galériával történő beépítése…”
Na, most, ugyanakkor 2002.-ben a Vagyonkezelő pert indított a galériára vonatkozó használati díj megállapítása ügyében. Akkor most tudtak-e a galériáról vagy nem? Persze, hogy tudtak. Azonban sehol az önkormányzati nyilvántartásban ez nem volt meg, nem volt a vagyonnyilvántartásban feltüntetve. Mivel nem volt önkormányzati vagyon. Bármilyen nehézségek is voltak az átmenet időszakában, azért ekkora tévedéseket a felügyeleti szervek nem hitelesítettek. Ugyanakkor a MŰÁRT nyilvántartásban meg megvolt. A 2002.-es per előkészületekor vájtszemű önkormányzati jogászkodók kiszúrták, hogy a teljes felújítás és emelet beépítés ügye anno nem lett precízen lepapírozva és telekkönyvezve. Erre alapozták a galéria elorozásának tervét. Kovács pedig ebben az előterjesztésben, - amely a Polgármesternek a Testület előtti előterjesztését, majd a Testület általi határozatba vételét volt hivatott megalapozni -, mintegy elsimítani igyekszik a fenti ellentmondást azzal, hogy tulajdonképpen most fedeztük fel, hogy van galéria is.
A másik lényeges mondatrész Kovács előterjesztésében, hogy a „…helyiség teljes átalakítása…” szövegrész szerepel ebben az anyagban. Azaz itt precízen megfogalmazódik, hogy a MŰÁRT nem csak az emeletet építette be az ingatlanba, hanem a teljes ingatlant átépítette, modernizálta, mondhatnánk bérelhetővé tette. Ugyanakkor nagyvonalú volt az IKV-val: mindezek ellenére piaci értéken meghatározott bérleti díjat fizetett (és nem „lelakta” a beépítés költségeit) a jövőben, amelynek nagysága évről évre növekedett az infláció ütemében, azaz értéktartó volt. Kovács azt írja a Polgármesternek: „… az IKV hozzájárulását adta a munkákhoz, de sem költségtérítést, sem bérbeszámítást nem adott.” Kicsit lejjebb: „… a bérlő a beruházást saját költségén, bérbeszámítás nélkül valósította meg.”
A - „kinek a tulajdona a beépített emeleti rész?” - kérdésre a fentiek alapján mindenki adja meg magának a választ. Nyomozásunk szempontjából fontos volt részleteket megtudnunk erről a témáról. A későbbiekben terítékre kerülő tisztázatlan, kérdéses pontokban való eligazodást mindenképpen segíti az, ha megtaláljuk a választ e fontos alapkérdésre.
Ha pedig további részleteket tudunk felderíteni az olvasók segítségével, jelen témánkkal kapcsolatban, az szintén sokat segíthet.
