A rendőrségi őrizetből két nap elteltével kiengedték a két embert: Juhász Károlyt és Kovács Pétert. Az elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek fogva tartásukat. A bíróság ítélete szerint nem merülhet fel az összebeszélés lehetősége, és ennél fogva a szabadlábra helyezés nem veszélyezteti a nyomozás sikeres folytatását. Máshogy látta ezt másodfokon a Fővárosi Bíróság. Az ügyészség fellebbezésére a másodfok elrendelte Kovács Péter előzetesbe és Juhász Károly házi őrizetbe helyezését. Ez azonban február 6-án történt, mintegy két héttel a szabadlábra helyezést követően. Elegendő idő maradt tehát az összebeszélésre, többek között Kovács Péter meggyőzésére. Kovács a mai napig nem is tett beismerő vallomást, úgy tűnik, magára vállalja a teljes ügyet. (tizenhatodik bejegyzés)
Ezek után persze az Önkormányzaton szóba sem akartak állni velem és - ahogyan az a forgatókönyvben erre az esetre elő lett írva -, az ingatlan árverezése mellett döntöttek. Verók polgármester minden mondatában hazug nyilatkozatokat tett a médiákban és ugyanilyen hazug érveket hozott elő a képviselők testületi ülésén, amikor az ingatlan árverezését indokolta. Erre az árverezésre 2008. április 7.-én kerül sor. Az árverezés körüli visszásságokkal foglalkozik: (tizenhetedik bejegyzés)
Az árverezésen a LIDL került ki győztesen, 660 millió forinttal nyerte meg a licitet. Rövidesen a MŰÁRT megkapta a felszólítást, hagyja el az ingatlant, azonban ezt nem tettük meg. Kitartottunk az emeleti rész kifizetésének követelésénél. Ugyan május végén lezártam az üzleteket, azonban a kulcsokat nem adtam át sem az Önkormányzat, sem a LIDL képviselőjének. Megkíséreltük azt, hogy az ügyészségnél, min a törvényesség őrénél panasszal éljünk a MŰÁRT-PRESS Kft-t ért sérelmek miatt. A Budapesti Főügyészségen azt szerettük volna elérni, hogy a jogtalanságokat vizsgálják ki és kötelezzék az Önkormányzatot az eredeti állapot visszaállítására, azaz helyezzék vissza a MŰÁRT-PRESS Kft-t a bérleti jogviszonyba és adják vissza az ingatlan megvásárlásának lehetőségét. Mindezt a Budapesti Főügyészség trükkös módon lerázta magáról, csakúgy, mint az önkormányzatokat felügyelő Közigazgatási Hivatal. (tizennyolcadik bejegyzés)
Az ingatlanba beépített emeleti rész MŰÁRT-PRESS Kft-nek történő megtérítéséről a LIDL hallani sem akart. Sőt, az Önkormányzat és a LIDL összefogva, pert indított a MŰÁRT-PRESS Kft ellen, az ingatlan kiürítését kérve a bíróságtól. Az elvileg magyar embereket képviselő önkormányzat összeállt a multinacionális külföldi céggel egy magyar vállalkozás ellen. A dologban további pikantéria, hogy az Önkormányzatot képviselő Dr. Halmai Katalin ügyvédnőt időközben ugyanebben az ügyben a Budapesti Nyomozó Ügyészség hivatali visszaéléssel meggyanúsította. Mindez nem zavarta a tisztelt Bíróságot. Kezdetben a bíró meghallgatni látszott a MŰÁRT-PRESS védekezését. A per kezdetétől eltelt több mint egy év után az Önkormányzat – LIDL páros nem igazán állt jól. A LIDL magyar ügyvédje, gazdái iránt érzett szolgálatkészségtől áthatva azonban nem adta fel könnyen az ügyet. Kijelentette egy bizonyos körben, hogy van „B terv” is. Ezt a kijelentését követő tárgyaláson a Bírónő megszakítva a tárgyalás menetét, ítéletet hirdetett: a MŰÁRT-PRESS Kft-nek el kell hagynia az ingatlant, az emeleti rész kompenzálása nélkül veheti birtokába a LIDL. (tizenkilencedik bejegyzés)
A MŰÁRT-PRESS Kft fellebbezéssel élt. A másodfok tárgyalására még nem került sor. Időközben a MŰÁRT-PRESS bedőlése miatt megmaradt hitelezők közül néhányan nagyon keményen szorongatták a céget, ezek mind felszámolási eljárást kezdeményeztek ellenünk. A mintegy 30 hitelező közül, akiknek összesen nem egészen 20 millió forinttal tartozott a MŰÁRT-PRESS Kft, néhányan nem akarták megérteni: a felszámolás nem hozza vissza a pénzüket. Mint látszik, ezek kis összegű tartozások, egyik felszámolást elindító hitelező felé sem volt több 1 millió forintnál. Azt is tudták ezek a cégek, hogy az emeleti részen kívül nincs más vagyona a Kft-nek, azaz csak akkor remélhetik vissza ezeket az összegeket, ha a Kft talpon marad és sikerrel járnak az emeleti rész kifizettetésére tett erőfeszítései a LIDL-el szemben. Mindez nem érdekelte őket, kitartottak a felszámolás mellett, sőt néhányan ezek közül kifejezetten erőltették is. Kimagasló volt ezek közül az Albuplast Kft, akinek vezetője úgymond hajthatatlan volt. Végül is a Pannon Effekt – akik szintén komoly igyekezetet fejtettek ki a MŰÁRT-PRESS Kft felszámoltatásának előbbre vitelében – érte el azt, hogy a másodfokú bíróság elrendelje a MŰÁRT-PRESS Kft felszámolását. (huszadik bejegyzés)
Időközben a Bajor Zoltán, mint magánvádló által indított rágalmazási perben az első fokú bíróság bűnösnek mondott ki és 180 ezer forint pénzbüntetésre ítélt. Az ítéletet követő 3 héttel később Bajor Zoltánt a Központi Nyomozó Főügyészség meggyanúsította. Bár a per során többször kértük a per felfüggesztését, és a nyomozati eredmények bevárását, a Bíró ezt ismételten elutasította. (huszonegyedik bejegyzés)
Néhány hivatkozás, sajtóvisszhang mindarról, amiről szó volt:
- http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=111987
- http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=112122
- http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=123459
- http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=124469
- http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=127266
- http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=127464
- http://www.mno.hu/portal/705574?searchtext=Berecz%20K%C3%A1roly
A bővebb kitekintés végett:
- http://hetivalasz.hu/itthon/minden-gyanu-alatt-21200/
- http://hetivalasz.hu/itthon/ingatlanbuli-konnygazgranat-paprikaspray-21024/
Nos, itt tartunk ma a történetben. Becsületesen jártam a törvény által számomra kijelölt úton, elutasítottam és kerültem a mutyit. Annak ellenére, hogy tisztában voltam ellenszegülésem következményeivel, veszélyeivel. Azt tettem, amit egy törvénytisztelő állampolgárnak tennie kell. Azt tettem, amit elvár tőlem a társadalom, az állam. De nézzük csak, mi lett ennek az „eredménye”? Az állam, bár követtem a kijelölt utat, nem védett meg. Többszörösen cserbenhagyott. A társadalom helyi választott hatalmi testülete színlelt módon határozatokat, rendeleteket alkotott, hogy ezek mögé bújva álnok módon pénzt zsaroljon ki tőlem, vegye el a gyermekem, a családom elől azért, ami egyébként egy normális helyzetben megjár.
A nyomozó hatóság akarva, akaratlanul (ez majd kiderül) meghiúsította, hogy a vesztegetési botrány valódi megbízóit leleplezzük, ezzel védelmet adott a köztörvényes bűnözőknek és ennek következményeként elszabadította a történések egy olyan lavináját, amely tönkretette a feljelentőt, a törvényes utat járót.
Ugyanezt tette a bíróság, amikor a két előzetes letartóztatásba helyezett strómant, a „portást és a postást” szabadlábra helyezését lehetővé tette, és ezzel az összebeszélés ehetőségét törvényesen biztosította.
Nem védtek meg az ügyészségek, a törvényesség őrei, sőt cinikus módon lerázták magukról az ügyemet, mint kutya a vizet.
A Budapesti Nyomozó Ügyészség több mint egy évig nem tett semmi említésre méltót az ügyben, ezzel tovább engedte folyni a negatív történésfolyamot: a bűnbanda továbbra is hatalmon maradt és művelhette dolgait a társadalom kárára, a MŰÁRT-PRESS Kft ellen folytak a felszámolási küzdelmek, az emeleti rész kompenzálása egyre távolabb került és a kiürítési perben a LIDL buzgó ügyvédjének „B” terve megvalósulhatott.
Az torzszülött ügy torz koronájaként a büntető bíróság még el is ítélt, bűnösnek mondott ki és megbüntetett, a családomtól újabb pénzt akarva elvonni.
Az nem érdekelte az államot ebben a történetben, hogy földönfutóvá válunk, hogy anyagilag, erkölcsileg megsemmisülünk. Jártam a törvényes, az állam által kijelölt utat és az állam csapdát állított, majd hátba döfött és elvette mindenemet. A médiákban pedig magát fényezi és szembehazudja a társadalmat.
Hogy is van ez?
Szemünk előtt zajlanak az események. Akik finoman szólva nem a törvényes utat járják, akik becsapnak, tönkretesznek, ellopnak, megzsarolnak, azok gazdagok, és hatalmon vagy a hatalom közelében vannak. Megússzák így, vagy úgy a felelősségre vonást, tehát nincs felelősségük. A törvény felett állnak. A becsületes és törvényes úton haladó polgárt letiporják. Ő a „lúzer”, a vesztes. Meg sem tudja védeni magát, mert egy szakmájához értő, jó ügyvédet nem tud megfizetni, legfeljebb dilettánsokkal dolgoztat, de minek? A csalónak van pénze, ezt pedig az ügyvédek is jól tudják. „Pénzes gazembereket jó védeni, mert azok szorult helyzetükben sokat fizetnek” – mondja egyik gyakorlatias ügyvéd ismerősöm.
Egy jó ügyvéddel, kitűnő kapcsolatokkal körülvéve a zsivány számos esetben megmenekül, nincs felelősségre vonás. Mert van pénze. Az a pénze van, amit tőlünk ellopott. A meglopott állampolgár pedig jó ügyvéd, és kitűnő kapcsolatok hiányában elbukik a hazai igazságszolgáltatás előtt. Mit igazságszolgáltatás? Jogszolgáltatás. A mai magyarországi jogszolgáltatás annak áll, akinek van pénze. Mindegy, hogyan szerezte. Akinek vannak kitűnő kapcsolatai. Az egyik maffia tagnak a másikkal, vagy több más maffia taggal. Az egyívásúakkal.
És mi, az „istenadta nép”, a „népfelség”, csak nyeljük ezt a szemetet
.Legyintünk: hogy ez már csak így van, hogy nincs igazság a földön. Háborgunk egymás között, aztán tesszük a napi rutin dolgainkat. Pedig mindez csak és csakis rajtunk múlik. Ha mi megengedjük, akkor ez történik. Mi pedig megengedjük. Nem teszünk érte semmit, hogy ne így legyen.
Nincs jog előtti esélyünk, a bíró minket ítél el, az egészségügy szétverése a mi életünket rövidíti meg, a környezet rombolása és szennyezése minket tesz beteggé, a rendőr minket büntet, a rohamosztag a mi szemünket lövi ki a gumilövedékkel, a mi ujjainkat töri el. Mi leéljük az életünket itt, ebben az országban, nap, mint nap ugyanazzal a kilátástalan rohanással, vegetálással. Ahonnan alig jutunk külföldre, mert nem tudjuk megfizetni az utazásokat. Egészségtelen, sőt az egészségre kimondottan ártalmas ételeket eszünk, mert nem tudjuk megfizetni a minőségi élelmiszereket. Nem lehetünk műveltebbek, olvasottabbak, mert rohadt drágák a könyvek és drága a kultúra. A gyerekeink esélytelenül indulnak, mert rossz az iskolarendszer, a médiákból ömlik a butító métely. Mi itt ebben az országban jóval többet fizetünk a vízért, a villanyért, a gázért, a benzinért, a banki szolgáltatásokért, mint a fejlettebb országok népei. Valakik a különbözetet zsebre teszik. Nálunk ez így megy. De a mi országunk „elitje”, aki a mi meglopásunk, kizsigerelésünk, reménytelenségbe taszításunk útján gazdagodott meg, akik most nekünk osztják az eszet, akik most nekünk mutatják az erkölcsöt, azok jobban élnek, mint valaha.
De csak magunkat kell okolnunk mindezért, mert végső soron egyedül mi tehetünk ezért.
Mert nem vagyunk öntudatosak, nem emeljük fel büszkén a fejünket és nem csapunk oda, ahová odacsapni kellene. Nem derítjük ki a bűnöket és hagyjuk a bűnösöket, a minket megcsalókat, meglopókat, reménytelen szegénységbe taszítókat futni, sőt, köztünk élni. Sőt, még fel is nézünk rájuk, megválasztjuk őket vezetőinknek, bámuljuk Őket a TV-ben, hagyjuk magunkat becsapni általuk.
Nos, ne hagyjuk futni a köztörvényes bűnözőket.
Itt az idő.
A következő részekben a történet fontos részleteit ismerhetjük meg, a feladványokkal együtt.
